ügyvezető elnök: 1938–1940

Hirling Gyula 1873. április 6-án született Hatvanban. Középiskolai tanulmányait a késmárki líceumban végezte, később pedig a bankszektorban helyezkedett el. Mint pénzügyi szakember, számos cikket publikált pénzügyi szaklapokban, valamint csaknem huszonöt éven keresztül felelős szerkesztője volt a Hatvan és vidéke c. újságnak.

1898-ban lépett be a Hatvani Önkéntes Tűzoltó Testületbe. A fiatalember agilitásával és szaktudásával annyira kitűnt, hogy viszonylag hamar, már 1905-ben megválasztották tűzoltó parancsnoknak. A tűzoltó laktanyát az ő kezdeményezésére építette a Ring Testvérek Építési Részvénytársaság 1927–1928 között.

1930-ban magyar királyi kormányfőtanácsossá nevezték ki.

Az MOTSZ 1926-ban elnökségi előadónak, majd 1935-ben alelnöknek választotta meg, „[…] hogy ezzel kiváló tehetségét, páratlan munkabírását az ország egész területére vonatkoztatva, minél szélesebb körben gyümölcsöztesse a tűzrendészet érdekében.”

1938. május 17-én foglalta el a szövetség elnöki székét – igaz, hivatalosan ügyvezetőként. A 115 200 / 1938 BM rendelet alapján ugyanis az MOTSZ-nek újra kellett alakulnia, újból megvolt a lehetőség az elnök, alelnök és titkár megválasztására. Ügyvezetőként Hirling egyik első ténykedése az volt, hogy visszahívta Papp Ferenc főtitkárt.

Elnöksége alatt egy évtizedes adósság végére is pont került, amely azután a háború éveiben „érett be”: megkezdődött ugyanis a fecskendők és egyéb tűzoltó felszerelések szabványosítása, egységesítése. 1936-ban ugyanis a belügyminisztérium rendeletben utalta a szövetség hatáskörébe az ezzel kapcsolatos teendőket. Előkészítő anyagok tucatjai álltak rendelkezésre: már az 1880-as években heves viták folytak azzal kapcsolatban, hogyan lehetne rendet tenni a tűzoltófelszerelések piacán. A kismotorfecskendők szabványosítására vonatkozó munka 1938-ban kezdődött el, a Tűzrendészeti Közlönyben pedig már 1940-ben megjelent az a javaslat, amely tartalmazta a 200-as, 400-as és 800-as kismotorfecskendők műszaki követelményeivel, a szivattyúval, a motorral, a hordszerkezettel és az átvételi előírásokkal kapcsolatos adatokat.

Nem túlzás azt állítani, hogy a kismotorfecskendők az elterjedésük óta alapeszköznek számítanak az önkéntes tűzoltóságok körében sokoldalúságuk, könnyű hordozhatóságuk miatt. A fecskendőket nem csupán oltásnál, hanem ár- és belvízhelyzeteknél is kitűnően lehet használni. Márpedig akkoriban egyre nagyobb szükség volt rájuk: a harmincas évek végétől kiugróan csapadékos időjárás és az egyre romló belvízhelyzet miatt jócskán nőtt a víz alatt álló területek száma. 1937-ben a Dél-Dunántúl jelentős részein 1000 mm fölötti – például Barcs térségében 1100 mm, Nagykanizsa és a tőle északnyugatra fekvő határ között rekordmennyiségű 1200 mm – mennyiségű csapadék esett le. (Vessük össze mindezt azzal, hogy az átlagos éves csapadékösszeg 1971-2000 között 500-750 mm volt.) 1940-ben az esőzések mértéke az egész országban rekordokat döntött: Székesfehérvár, Kaposvár, Orosháza és Szolnok térségében például a 30 éves átlag duplája zúdult le.

Hirling Gyula a szövetség érdekében pénzügyi szakértelmét, kapcsolatait, sőt, magánvagyonát is bevetette. Amikor az MOTSZ 1940 elején megvásárolta a Budapest hatodik kerületében, az Izabella utca 51. szám alatt álló, kétemeletes házat, és hiányzott a vételár egyharmada, Hirling a kölcsön megszerzéséhez saját és családi részvényeit helyezte letétbe biztosítékul.

Hirling elnöksége alatt készült el a tűzoltók gyakorlati szabályzata, illetve történt meg a hévízi tűzoltó üdülési lehetőség megszervezése is.

A legendás parancsnok nevét vette fel a hatvani tűzoltó laktanya 2010-ben, a városi tűzoltóság fennállásának 125 éves jubileumi ünnepségének keretében.