elnök: 1931–1935

A Győrben, 1931. január 18-án tartott rendkívüli közgyűlésen a Magyar Országos Tűzoltó Szövetség elnökévé gróf Széchenyi Józsefet választották, az előző elnök, gróf Széchenyi Viktor unokaöccsét, akit ő maga ajánlott.

Gróf Széchenyi Viktor nagy reményekkel fogott bele az elnöki tisztségbe; megválasztásakor mondott beszéde tanúbizonyság arra, hogy tájékozott a tűzoltó mozgalom ügyében, és számos olyan témát említett, amellyel a szövetség adós maradt:

„ […] Hogy a magam részéről kiérdemeljem ezen bizalmat, azon az úton kell majd hal­adnom, melyen e tisztségben elődeim Széchenyi Ödön ősöm, Cziráky Béla nagybátyám és Széchenyi Viktor bátyám haladtak. […] Ugyanakkor, midőn a mérvadó köröket e fontos problémák – nemzeti vagyon megvédése, megfelelő törvények és rendeletek hozása, a szövetség részére anyagiak biztosítása – megoldására felhívjuk, nem feledkezhetünk meg saját bajtársainkról sem. Hol van a tűzoltó otthon, ahol a kötelesség tel­jesítésében elfáradt, megrokkant bajtárs pihenést találhat? Hol van a szervezeti szempontból oly fontos, megfelelő, modem iskola a tanfolyamok megtartására? Hol a múzeum, a hatvan nehéz és dicsőséges év emlékeinek elhelyezésére? […] Iparkodni fogok ezek megoldására megtenni minden tőlem lehetőt, de remélem a bajtársak támogatását, mely nélkül semmi sem valósulhat meg.”

A nagyívű székfoglaló beszéd ellenére viszonylag nehéz megítélni, mennyire volt sikeres Széchenyi gróf elnöksége. Minárovics János „Nagy elődök” című művében azt írja, hogy bár az elnök „igyekezett bekapcsolódni a szövetség munkájába, részt vett az elnökségi üléseken, azokon elnökölt, de más irányú elfoglaltságai miatt sokszor dr. Marinovich Imre alelnök helyettesítette”. Ugyanitt az is szerepel, hogy 1932. május 7-én tartott „elnökségi ülésen dr. vitéz Roncsik Jenő felvilágosítást kért, mert némelyek azt hangoztatták, hogy a jelenlegi elnök le fog mondani és helyette mást fognak válasz­tani”.

Kicsit több, mint fél évvel később, írja Minárovics ugyanitt, az elnökség „hozzájárult Széchenyi József gróf levélbeli kéréséhez, miszerint sokoldalú elfoglaltsága miatt hat hónapra mentsék fel a szorosabb szövetségi munkában való részvétele alól”.

Elképzelhető, hogy politikai ambíciói hátráltatták az elnökségi munkában való részvételnél. Az MTI 1935. március 18-i tudósítása szerint a Fejér megyei helyhatósági választásoknál „[…] a lovasberényi kerületben napról-napra erősödik vitéz Hadnagy Domokos tábora. Az a körülmény, hogy gróf Esterházy Móric Csákvár és környékének nagybirtokosa Széchenyi József gróffal szemben vitéz Hadnagy Domokos mellé állt, eldönti a küzdelmet és a pótválasztás nem látszik valószinünek […]”.

A zalaegerszegi nagygyűlésen (1933. június 3–5.) már ismét részt vett, azon elnökölt, és a falusi tűzoltóságok fejlesztésének fontosságáról beszélt.

A Tűzrendészeti Közlöny 1934 decemberi számában Karácsony címmel írt vezércikkében a légitámadások által okozott károk minimalizálását nevezte a tűzoltóság legfőbb feladatának:

„Mi, akik büszkék vagyunk az egész világon ember­ baráti intézményünkre, legyünk bármely ország fiai is, arra az öntudatra kell ébredjünk, hogy egy gyönyörű felada­tot vállaltunk magunkra: egy fekete füsttel és nagy lánggal égő tüzet – a gyűlölet tüzét – eloltani... az otthon kará­csonyi melegéből fejlesszük ki háztól házig, faluról falura, városról városra, országból országba a karácsonyi est ártat­lan hangulatát. Ha erre a feladatra kilencvenötezer öntudatos magyar tűzoltó vállalkozik, ennek jelentősége meg­ találja az utat jóval határainkon túl is testvérszervezeteinkhez, azokat magunkkal ragadva, a világ tűzoltósága zászlóvivőjévé lehet egy mozgalomnak, mely a béke, a fölvirágozás, a megértés napjait hozhatja magával és akkor nemcsak udvarias szólam, hanem szép valóság lesz a boldog karácsonyi ünnep kívánságai.”

1935. április 12-én tudatta a szövetséggel, hogy az elnöki tisztségről lemond. Ennek valódi okairól nem tudunk, ugyanakkor a néhány, róla fellelhető, korabeli újságcikkek alapján egy problémákkal küzdő ember képe alakulhat ki.

A Prágai Magyar Hírlap 1936. március 17-i száma például arról tudósít, hogy a gróf az egyik mulatóban szóváltásba keveredett Lászó Sándorral, az MTK volt futóbajnokával, ami tettlegességig, majd, a korabeli szokásoknak megfelelően, párbajig fajult. „A párbaj során gróf Széchenyi több laposvágást, majd karcolást kapott. A felek nem békültek ki”, zárul a nyúlfarknyi hír.

Ugyanebben az újságban (de a Délmagyarország című lapban is van erről szó) tudósítanak a gróf kétszeres öngyilkossági kísérletéről: „Gróf Széchenyi József néhány nappal ezelőtt ittas állapotban öngyilkossági szándékból a Lánchid egyik pillérének vezette autóját. Az autó megrongálódott, a negyvenesztendős grófnak azonban különösebb baja nem történt, de a rendbiró kétszáz pengő pénzbüntetésre ítélte. Gróf Széchenyi József az itéletet annyira szivére vette, hogy másnap Uri-uccai lakásán mindkét karján papirvágó késsel felvágta az ereket.”

A Magyar Országos Tudósító törvényszéki kiadásában (1938. július 1.) pedig egy bűnvádi eljárásról ad hírt, amelyet Széchenyi és if. Pallavicini György őrgróf indított Asboth Ferenc bácsalmási újságíró ellen, annak a Bajtárs című lapban 1937. november 22-én megjelentetett „A magyar zsidóság vezérei és nagykapitalisták a keresztény Szent István Bajtársi Egyesület dominuszai között” című cikke miatt. Ebben az újságíró lényegében sikkasztással gyanúsította meg Széchenyit.

Bővebb információk hiányában tiszteletlenség lenne súlytalannak nevezni gróf Széchenyi József elnökségét, ám annyi bizonyos, hogy nem tudott felnőni az előde, gróf Széchenyi Viktor által támasztott követelményekhez.