elnök: 1882–1893

Cziráky János másodszülött fia, az 1852. május 23-án Lovasberényben született. Édesapja rendkívül illusztris közéleti személyiségnek számított, pályája a kiegyezést követően sem tört meg: az aranygyapjas rend (1429-ben alapított, igen magas presztízsű lovagrend) tagja, a főrendiház alelnöke, a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági tagja, a Szent István Társulat elnöke és a zászlósurak egyike, országbíró lett. Nem csoda tehát, hogy Cziráky Béla is apja nyomdokaiba lépett: már 1880-tól fogalmazó lett az Igazságügyi-, majd a Belügyminisztériumban, 32 évesen pedig – apja és nagyapja példáját követve – Fejér megye főispánjává lépett elő.

A tűzoltói hivatás korán magához vonzotta. 1872-ben Budapesten már önkéntes tűzoltóként tevékenykedett, a szivattyúsi vizsgát is letette. 1878-ban megalakította a Lovasberényi Önkéntes Tűzoltó Egyletet, amelynek az elnökeként volt alkalma bekapcsolódni az országos tűzoltó mozgalom életébe is. Így aztán nem csoda, hogy báró Bánhidy Béla leköszönésekor – a hatodik nagygyűlésen, Zalaegerszegen, 1882. augusztus 11–14. között – a Magyar Országos Tűzoltó Egyesület következő elnökének választották meg.

Cziráky komoly elemzői munka során vette számba a szervezet addigi munkálkodását, az erőfeszítéseket, a célkitűzéseket, és az elért eredményeket. A tapasztalatait egy rendkívül hosszú és alapos írásos beszámolóban foglalta össze, melyet 1883. január 6-án terjesztett be a választmány elé.

„Elérte-e a magyar tűzoltó-szövetség vagy elérheti-e a kitűzött célját eddigi szervezete, vezetése és támogatása mellett? Fájdalom, nemmel vagyok kénytelen válaszolni” írja előszavában.

Cziráky szerint a szövetség tekintélye annak ellenére nem túl magas, hogy egy államilag elismert szervezetről van szó – úgy vélte, a toborozásba sokkal több energiát kell fektetni, hiszen sok önkéntes tűzoltó egyesület egyáltalán nem érezte szükségét a belépésnek. Mindez, kombinálva azzal, hogy Magyarországot meggyengítette egy pénzügyi válság és a kolerajárvány, illetve a tény, hogy a „tűzoltó ügyet” évtizedek óta mostohán kezelték, jelentősen megnehezítette a szövetség munkáját.

Cziráky arra is felhívta a figyelmet, hogy a tagdíjfizetési hajlandóság nagyon alacsony a tagok körében, sok egylet puszta formaságnak tekinti a tagságot, a határozatokat nem tartják meg, az egységes kiképzés megvalósulása késik.

Ostorozta a könnyelmű, külsőségekre koncentráló tagokat is: „[…] voltak a megválasztott tagok között elegen olyanok is, kik azt hitték, hogy a válaszmánynak legfeljebb az a hivatása, hogy a tűzoltó bajtársak számára jól sikerült ünnepélyeket rendezzen”.

A közigazgatásban jártas emberként konkrét tervet fogalmazott meg.

Mindenekelőtt a legfontosabbnak az egyesületek hazai tűzrendészetbe történő integrálását tartotta. Úgy vélte, egységes kiképzés, emellett pedig nagyobb rend kellett: minden egyletet vagy a központi választmánynak, vagy egy, a kormány által kinevezett országos felügyelőnek akart alárendelni.

Azután egyfajta egyensúlyi alapot akart létrehozni: ebből a szegényebb egyesületek számára nyújtott volna segítséget a szövetség, a szegényebb települések pedig a tűzoltószerek beszerzéséhez kaphattak volna innen kamatmentes kölcsönt.

Az új elnök egy ismerkedéssel egybekötött „ellenőrző körútba” fogott 1883. július 14-20. között; Follmannal és a szövetség titkárával az összes budapesti őrséget, majd Pozsonyt, Győrt, Sopront, Komáromot, Esztergomot és Dunaföldvárat is útba ejtették. A körútból aztán elemzések és statisztikák születtek, melyek segítették a további munkát.

A Cziráky nevével fémjelzett időszak elején a szövetség tagsága dinamikus bővülésnek indult. Az MOTSZ 1880-ban 116 testületet számlált,  alig több, mint 10 ezer taggal; 1882-ben már 209 testületet, több, mint 15 ezer taggal, 1885-ben pedig 399 testület és 27 ezer tag állt a statisztikákban. A szövetség 1886–1887 között mintegy háromezer szolgálati érdemérmet osztott ki a tűzoltó egyesületek között, ami azt is megmutatta, hogy a tagszervezetek aktivitása is nőtt.

Elnöksége alatt az adminisztratív terhelés olyan szintre nőtt, hogy az már meghaladta a szövetségi iroda kereteit. 1887-1889 között (mintegy két és fél év alatt) 2335 irat keletkezett, ami elképesztő mennyiség, nagyjából 2,5 irat minden egyes napra.

Ebben az időszakban, 1888. augusztus 11-én jelent meg az 53 888 – 1888. B.M. számú tűzrendészeti kormányrendelet, amely megindított egy folyamatot a benne foglaltak által. A tartalmát alapvetően a következőképpen foglalhatjuk össze:

Minden községben kötelező tűzoltóságot létesíteni.

Minden községnek kötelessége a legszükségesebb tűzoltószerek beszerzése.

A hatóságoknak kötelessége a tűzrendészet mint témakör értő kezelése.

Elnöksége alatt, 1890. augusztus 1–19. között (a budapesti tűzoltóság) megszervezte az első országos tűzoltó szaktanfolyamot. Ezzel párhuzamosan a szövetség kezdeményezte, hogy a tanítóképző intézetekben a tűzoltás rendes tantárgy legyen.

A szabadkai nagygyűlésen (1893. augusztus 12–16.) a küldöttek ismét egyhangúlag Czirákyt választották meg, ő azonban arra való hivatkozással utasította el a tisztséget, hogy elfoglaltsága Bécshez köti.

1896-ban főudvarnaggyá nevezték ki, még ugyanebben az évben pedig a Rábaszabályozó Társulat elnökévé választották. Az itt kifejtett munkája elismeréseképp állították fel a ma is álló Cziráky-emlékművet Győrben.

1911. március 21-én, 59 éves korában, Bécsben érte a halál.