elnök: 1896–1904
1893–1896 között alelnökként irányította a szövetséget

Kék Lajos 1854-ben született a vajdasági Apatinban (ma Szerbia), ahol tanulmányai után ügyvédként praktizált. A szövetségi elnökök között ő volt az első, aki nem főúri családból származott; apja József főherceg alcsúti uradalmának alkalmazottja, míg ő maga egy ideig Habsburg–Tescheni Albert főherceg béllyei (Bilje, ma Horvátország) uradalmának jogügyi képviselője volt.

Az apatini önkéntes tűzoltóságba 1884. április 4-én lépett be, akik alig három év múlva, 33 éves korában meg is választották parancsnokukká.

Az 1892-es választások alkalmával a Nemzeti Párt színeiben, Bács-Bodrog vármegye Apatin kerületéből választották meg országgyűlési képviselőnek, nem sokra rá (1892. április 27-én) pedig már lobbizott is az MOTSZ érdekében: képviselőházi felszólalásában a szövetség évi államsegélyének felemelését kérte, ám a belügyminiszter ezt elutasította.

Ekkor már tagja volt az MOTSZ központi választmányának; az alapsza­bály-módosítással foglalkozó bizottság nevében, az 1893. március 25-i központi választmányi ülésen mutatta be a szövetség új alapszabály-tervezetét. Hivatalosan alelnökként járt el, ám Cziráky lemondása és az 1896-os, tizenharmadik nagygyűlés között valójában ő irányította a szövetséget.

Ez a nagygyűlés egy különleges évfordulóra esett: 1896-ban ugyanis egész Magyarország millenniumi lázban égett. A honfoglalás ezeréves évfordulójára a szövetség ezért egy olyan megjelenést tervezett, amely bemutathatja a nagyközönség számára a tűzoltás mindennapi életben betöltött fontos szerepét.

A millenniumi ünnepségek részeként a Városligetben egy nagyszabású, 520 ezer négyzetméter alapterületű kiállítás várta a közönséget – ezt Ferenc József nyitotta meg 1896. május 2-án. A 240 pavilonban kizárólag magyar eredetű tárgyakat, termékeket, alkotásokat mutattak be. Az óriási kiállítási területen többek között történelmi korok jellemző épületeit, hadügyi, erdészeti, vadászati kiállításokat, a tengeri állatokat bemutató akváriumrendszert, sőt, állatkertet is lehetett látni. Az ún. „kiállítási falu” az volt, aminek a neve alapján gondolni lehetett: csárdát, templomot, községházát, iskolát, kórházat és tűzoltólaktanyát mutattak be.

A szövetség ötlete az volt, hogy a felépített mintafaluban hozzanak létre egy mintaszertárat és egy őrszobát, összesen nyolcvan négyzetméteren. A szertárban látható lett volna egy kocsifecskendő és az azon rendszeresített felszerelési tárgyak, valamint egy kézi húzású, teljesen felszerelt targoncafecskendő. Ezeken kívül két, egyenként ötszáz literes falajt, vászonvedrekkel, tömlőkkel, fáklyával, csákánnyal és egyebekkel. Az őrszobában két ágy, íróasztal, őrségi napló; a falon egyhavi őrségi beosztás, mellette a község vízszerzési térképével, az egész egyesület névsorával, az íróasztal feletti üveges szekrényben pedig megtalálható lett volna az alapvető szakirodalom is.

A két helyiség – hogy minél valósághűbb legyen – egy különálló, cseréptetős, deszkamennyezettel ellátott épületben kapott volna helyet. A padlás ugyanis esős időben a tömlőszárításra szolgált.

Kék elnöksége alatt a szövetség számos eredményt elért: elkészült az egységes gyakorlati szabályzat; megoldás született az egységes csavarpár kérdésében; működni kezdett a kibővített szövetségi iroda, amelyre a megnőtt munkaterhelés miatt volt szükség; elkészült az alapszabály-tervezet, az egységes rangjelzési szabályzat; összeállt egy tűzoltó statisztika is, amelyet az országos helyzet felmérésére használtak.

Apatinban 1902. június 1-jén kelt lemondó levelében azt írja: „ […] 1884 évi április 4-tól fogva a mai napig szolgálatomat szövetségünk kebelében mint tűzoltóbajtárs s különösen pedig 16 éven át egyfolytában mint az elnökség tagja csekély tehetség és képesség, de annál több jóakarat, ügybuzgóság és lelkesedéssel igyekeztem betölteni.

Azon alkotások, melyekben ezen itt hivatkozott idő alatt én is igyekeztem részemet kivenni, vájjon szövet­ségünk s intézményünk felvirágoztatására fognak-e szolgálni, csak évtizedek tanúskodhatnak, de hogy mind­nyájunkat az önzetlen jóakarat vezetett munkálkodásunkban, ezzel az Ítélkező bíró bizonyára ma is tisztában van”.

 1909. szeptember 27-én ragadta el a halál. Nem volt nemesi család sarja – árulkodó, hogy a Vasárnapi Újság 1909. december 12-i száma mindössze a „Halálhírek” összefoglaló rovat utolsó soraiban, egy kurta közzététellel emlékezik meg róla: „Dr. Kék Lajos ügyvéd, volt országgyűlési képviselő 58 éves korában [elhunyt] Apatinban.”