Széchenyi irányt mutat

Sárvár-felsővidéki gróf Széchenyi Ödön 1839. december 14-én, Pozsonyban született, Széchenyi István másodszülött fiaként. Életének egyik meghatározó élménye volt az az 1860. szeptember 2-án Nagycenken és Fertőszentmiklóson kitört két tűzeset, amelynél a mentésben részt vett, és amelynél megtapasztalhatta azt a szervezetlenséget és tehetetlenséget, ami abban a korban a tűzoltásra jellemző volt. Tulajdonképpen ez indította el a „karrierjét”. Mikor 1862-es megbízatása – a harmadik világkiállítás kormánybiztosaként – öt hétre Londonba szólította, önként jelentkezett a helyi tűzoltósághoz. Az anekdota úgy szól, hogy a parancsnok nem kímélte Széchenyit, és a legnehezebb, legalantasabb munkákat is elvégeztette vele. Az ifjú nemes azonban a takarítástól a tömlők halzsírral történő kenegetésééig mindent zokszó nélkül elvégzett, amivel kivívta a tisztikar elismerését, és a legénység megbecsülését.
 

A londoni tűzoltóság

Érdekesség: a „tűzoltóság” valójában a tíz biztosítótársaság létesítményi tűzoltócsapatából létrejött London Fire Engine
Establishment, vagyis „londoni tűzoltó-szivattyú testület”, amely csak 1866-ban alakult át Londoni Városi Tűzoltósággá (Metropolitan Fire Brigade). A szóban forgó parancsnok Sir Eyre Massey Shaw volt, közkeletű becenevén a „Tűzkirály”, akinek nevéhez fűződik például a híres bronzsisak, és a színházakban ma is használt vasfüggöny. A londoni tanulmányút kitűnő alapnak bizonyult ahhoz, hogy Széchenyi jobban megérthesse a korszerű tűzoltóságok működési és szervezési elvét. Amikor visszatért az országba, égett a vágytól, hogy a szerzett tapasztalatokat a magyar gyakorlatban is kamatoztassa.