Tisztelt Bajtársak!

A tűzoltóságokra háruló feladatok az ország különböző pontjain nap, mint nap más és más kihívás elé állítják Önöket. A veszélyek megelőzésének kereteit számos jogszabály bár megteremtette, de teljes biztonsággal a természeti, illetve civilizációs kockázatokat nem lehet megszüntetni.

A kiterjedt erdő- és tarlótüzek, a lángoló épületek oltása, az összeroncsolódott járművekből emberek kimentése, másutt a veszélyes anyagok jelenlétében történő balesetek felszámolása, vagy az árvizek elleni védekezés igényel rendszeresen emberpróbáló erőfeszítéseket.

Az állandóan leselkedő veszély tudata, a segítségre szoruló emberek mentése minden alkalommal új kihívást jelent a hivatásos, az önkormányzati, a létesítményi és az önkéntes tűzoltóknak egyaránt. A bajba jutott emberek bíznak abban, hogy a segítségükre siető tűzoltók felkészültsége, elhivatottsága garancia a gyors és hatékony élet- és vagyonmentésre.

Ennek a bizalomnak Önök mindig megfelelnek, ezért legyenek büszkék hivatásukra, mert mindig szükség van megbízható, hivatásukat magas színvonalon teljesítő tűzoltókra, akiknek életcélja a társadalom tagjainak és értékeinek védelme.

A Magyar Tűzoltó Szövetség nevében köszönetemet és elismerésemet fejezem ki valamennyi tűzoltónak, és a feladataik végrehajtását segítőknek a nehéz körülmények között végzett, áldozatkész munkáért.

Felelősségteljes hivatásukhoz kívánok jó erőt, egészséget, további szakmai sikereket, egyben köszönöm hozzátartozóiknak, hogy a szolgálatuk ellátásához minden támogatást megadnak.

Köszöntőmet a tűzoltók egyik történelmi jelmondatával zárom:

„Erős kar, bátor szív, testvérei szeretet, jutalmad ez legyen: betöltéd tisztedet.”

Dobson Tibor tű. dandártábornok

    MTSZ elnök

Szent Flóriánról

A bajban, a veszélyben, amikor az erő, akarat és leleményesség már kevésnek bizonyul a csapások leküzdésére, az oltalmazásra, a vigaszra szoruló emberek gyakran hitükbe, vallásukba vetett meggyőződésük alapján, fohászkodnak természetfeletti segítségért. Az egyik legfélelmetesebb elemi erőtől, a tűztől való rettegés keltette életre a keresztény kultúrában Szent Flórián alakját. A vallástörténeti kutatások alapján Flórián a III. évszázad második felében, a mai Felső-Ausztria területén Céciában született, katonacsalád gyermekeként. Az élete során bátor, fegyelmezett emberré vált, aki a katonai pályán gyors karriert futott be és hamarosan magas tisztséget ért el. Ebben az időben a keresztény hit elterjedésének eredményeként titokban, a római hadseregben is egyre többen váltak Krisztus tanításának követőivé. A keresztények üldözése során a humanista érzelmű Flórián képtelen volt részt venni ártatlan és védtelen emberek elhurcolásában, legyilkolásában majd a krisztusi tanokat megismerve ő is kereszténnyé vált. Lelkiismereti válságából csak úgy tudott kilépni, hogy elhagyta a hadsereget. Addigi szolgálatinak elismeréseként Diocletianus császártól Lorch vidékén birtokot kapott és letelepedett. A környéken hamarosan megszerették, ezért a városi tanács elöljárója és a tűzoltó legénység kapitánya lett. Amikor megtudta, hogy volt katonái közül negyvenet a helytartó keresztény vallásuk miatt halálra ítélt, velük hit és sorsközösséget vállalva 304. május 4-én mártírhalált halt.

A szentté avatott Flórián alakjához több történelmi tény és legenda kapcsolódik, amely alapján a XIII-XIV. századtól kezdve Szent Flórián tekintélye Európa-szerte növekedett, akit a tűzzel összefüggő mesterséget folytatók is védőszentjükké választottak.

Hazánk területére Szent Flórián kultusza a XV. századtól kezdve osztrák és német közvetítéssel jutott el, akit általában római katonaként, jobb kezében egy lakóház tüzét oltó vizes edénnyel ábrázolnak. A magyar tűzoltóságok tagjai 1834. május 4-től kezdve minden évben megemlékeztek Szent Flóriánnak, mint a tűzoltók védőszentjének évfordulójáról. Magyarországon 1948-1991-ig a tűzoltókat is szeptember 29-én az akkori Fegyveres Erők Napján köszöntötték.

A megemlékezés ellentmondást rejtett magában, mert a tűzoltóság nem fegyveres szervezet. A tűzoltók számára az ember nem az ellenség képét jelentette, hanem azt, akit állampolgárságra, vallásra, politikai hovatartozásra, nemzetiségre való tekintet nélkül, akár az életük árán is meg kell menteni. A magyar tűzoltó hagyományok megőrzése, a tűzoltóság társadalmi megbecsülése, a tűzoltók méltó elismerése érdekében 1991-től újra május 4-e az Országos Tűzoltó Nap, amelyet évente központi, megyei és települési rendezvényeken ünnepelhetünk.