Az EUFFAS tagországai által benyújtott anyagok között a legterjedelmesebb és legrészletesebben kidolgozott témakör az európai tűzvédelmi szolgáltatások közös szabványosítása, interoperabilitása, valamint az ehhez kapcsolódó uniós finanszírozási háttér kérdése. A bolgár, holland, portugál és spanyol delegáció egyaránt konkrét javaslatokkal állt elő, a spanyol küldöttség pedig egy teljes, technikai részletességgel kidolgozott keretrendszer-tervezetet is a szövetség elé terjesztett.

Egy önálló uniós tűzvédelmi alap szükségessége

A bolgár delegáció rámutatott, hogy a jelenlegi uniós finanszírozási lehetőségek szétaprózottak, és a helyi tűzoltóságok, valamint az önkéntes szervezetek számára gyakran gyakorlatilag elérhetetlenek. Javaslatuk szerint az EUFFAS-nak egy önálló Európai Tűzoltó és Mentő Alap létrehozását kellene szorgalmaznia, amely támogatná a tűzoltóállomások és a mentési infrastruktúra korszerűsítését, az elavult járművek és felszerelések cseréjét, a vidéki és távoli térségek önkéntes tűzoltóságait, az innovációt (digitalizáció, drónok, mesterséges intelligenciával támogatott vészhelyzet-kezelés), a közös képzéseket és határon átnyúló együttműködést, valamint az utánpótlás-toborzási programokat. Fontos elem a javaslatban, hogy a forrásokhoz ne csak a nemzeti kormányok, hanem az elismert tűzoltó szövetségek, önkormányzatok és önkéntes szervezetek is hozzáférhessenek.

A portugál delegáció ehhez kapcsolódóan bemutatta saját, sajátos helyzetüket: Portugáliában a 468 tűzoltóságból mindössze 25 teljesen állami fenntartású, a többséget önkéntes tűzoltó humanitárius egyesületek – magánjogi, nonprofit szervezetek – működtetik, amelyek az állami feladatokat közfeladatként, állami, önkormányzati és tagi finanszírozásból látják el. A beszámoló szerint ez a finanszírozás mára elégtelenné vált a mentési feladatok – egészségügyi vészhelyzetek, tűzoltás, mentés, betegszállítás – teljesítéséhez, ezért Portugáliában szükségesnek tartják az önkéntes tűzoltó egyesületek finanszírozására vonatkozó jogszabályok felülvizsgálatát.

Közös minimumszabványok és interoperabilitás

A bolgár delegáció szerint az éghajlatváltozás miatt egyre gyakoribbá és összetettebbé váló katasztrófák – erdőtüzek, árvizek, ipari balesetek, közlekedési események és hibrid fenyegetések – egyértelműen indokolják az európai tűzvédelmi szolgálatok harmonizáltabb megközelítését, még úgy is, hogy az operatív felelősség a tagállamoké marad. Javaslatuk szerint az EUFFAS közös minimumszabványokat szorgalmazhatna a felszerelési követelmények, az egyéni védőfelszerelés, a szakmai kompetenciák és képesítések, a minimális képzési óraszámok, valamint a standard eljárásrendek (SOP) terén, különös tekintettel a határon átnyúló segítségnyújtásra – mindezt úgy, hogy a tagállamok magasabb nemzeti szabványokat is fenntarthassanak. Az interoperabilitás terén kompatibilis kommunikációs és rádiórendszereket, egységes parancsnoki elveket, közös terminológiát, kompatibilis felszereléseket és tömlőcsatlakozókat, valamint rendszeres közös gyakorlatokat javasolnak – hangsúlyozva, hogy a helyi, határ menti térségekben zajló, kisebb léptékű együttműködésre is nagyobb figyelmet kellene fordítani.

A holland delegáció rövidebb, de hasonló irányú felvetése szerint a nemzetközi határokon átívelő fenyegetésekkel szembesülő országoknak egyre inkább szükségük van egymásra – mind a tanulás, mind az operatív reagálás terén –, ezért egységes doktrínákra, tudásmegosztásra és közös képzési kapacitásokra volna szükség, különösen annak fényében, hogy szinte minden ország szervezeti kihívásokkal, létszám- és költségvetési megszorításokkal küzd.

Parancsnoki struktúra és tűzoltó akadémia Portugáliában

A portugál delegáció saját rendszerének két strukturális hiányosságára hívta fel a figyelmet. Egyrészt Portugáliában nincs vertikális tűzoltói parancsnoki struktúra: a tűzoltóságok a polgári védelembe integrálva működnek, kizárólag helyi szintű parancsnoksággal, miközben maga a nemzeti katasztrófavédelmi hatóság egy nemzeti, öt regionális és huszonnégy szubregionális parancsnokságból álló, vertikális rendszerrel rendelkezik. A javaslat szerint egy hasonló, nemzeti–regionális–körzeti szintű tűzoltó-parancsnoki struktúra létrehozása javítaná a szervezeti kapacitást. Másrészt Portugáliában jelenleg egyetlen tűzoltóképző intézmény, a Nemzeti Tűzoltó Iskola működik, amely csak középiskolai szintnek megfelelő (4. szintű) szakképzést nyújt – a delegáció ezért egy olyan tűzoltó akadémia létrehozását szorgalmazza, amely posztgraduális, alap- és mesterképzési szinten (5–7. szint) is képes felkészíteni a parancsnoki állományt. Külön problémaként említik, hogy az önkéntes egyesületekhez tartozó, szerződéses jogviszonyban álló hivatásos tűzoltóknak nincs kialakult, védett szakmai életpályájuk, fenntarthatóságuk pedig teljes mértékben az adott egyesület anyagi lehetőségeitől függ – szemben az önkormányzati hivatásos tűzoltók szabályozott életpályájával.

A spanyol javaslat: közös ICS és SOP keretrendszer az ISO 22320 alapján

A legrészletesebb, önálló technikai tervezetet a spanyol delegáció nyújtotta be, amely egy közös európai eljárásrend- (SOP) és irányítási (ICS – Incident Command System) keretrendszert javasol, amelynek nemzetközi viszonyítási alapja az ISO 22320 szabvány lenne. A javaslat szerint egy ilyen közös keretrendszer gyorsabb és jobban összehangolt, határon átnyúló reagálást tenne lehetővé, csökkentené a többnemzetiségű műveletek során felmerülő zavarokat és késedelmeket, egyúttal erősítené a közös európai katasztrófavédelmi kultúrát és az uniós kohéziót.

A javasolt architektúra három, egymásra épülő szintből állna: az ISO 22320 mint funkcionális keretrendszer, az ICS mint szervezeti és parancsnoki struktúra, valamint a SOP-ok mint dokumentált, betanítható és ellenőrizhető operatív eljárások. A tervezet konkrét javaslatai közé tartozik az ISO 22320:2018 szabvány elfogadása viszonyítási alapként, közös uniós minimumkövetelmények bevezetése – nemzeti mellékletekkel kiegészítve, a jogi hatáskörök és szervezeti sajátosságok megtartása mellett –, a határon átnyúló bevetésre alkalmas személyzet kötelező képzése és tanúsítása, valamint az interoperábilis kommunikáció és az egységes helyzetkép biztosítása. A javaslat emellett részletes ajánlásokat is megfogalmaz: egy uniós minimum-SOP csomag elfogadását (a riasztástól a parancsnoki átadáson és erőforrás-elosztáson át a bevetés utáni értékelésig), az ICS funkcionális modelljének szabványosítását (szerepkörök, felelősségi körök, parancsnoki poszt, formanyomtatványok), valamint rendszeres, többnemzetiségű gyakorlatok megtartását, ISO 22320 alapú kiértékeléssel.

A spanyol javaslat a lehetséges kockázatokat és korlátokat is számba veszi: hangsúlyozza, hogy a szabvány nem a nemzeti hatáskörök átruházását jelentené, hanem kizárólag funkcionális keretet adna; felhívja a figyelmet a túlzott egységesítés veszélyére, valamint a technikai és nyelvi-kulturális akadályokra, és arra is, hogy a puszta formai megfelelés helyett a gyakorlatokon és utólagos értékeléseken keresztül igazolt, valódi hatékonyság a cél. A tervezet konklúziója szerint az ISO 22320:2018-ra épülő, közös uniós SOP-ok és ICS bevezetése érdemben javítaná a tűzoltóságok határon átnyúló együttműködését, a siker azonban dokumentált összehangoláson, nemzeti jogi mellékleteken, interoperábilis eszközökön, közös képzéseken és folyamatos fejlesztésen múlik.

A Magyar Tűzoltó Szövetséget az EUFFAS-ban dr. habil Cziva Oszkár képviseli.

Korábbi cikkeink a témában:

Európai javaslatok: nyugdíjkorhatár és egészségbiztosítás 

Veszélyes és egészségkárosító szakma: irányelvjavaslat a tűzoltókért 

Munkaidő-irányelv vita Európában: mit jelent a tűzoltóknak? 

Ki számít önkéntes tűzoltónak?