Kezdetek

A tűzvédelemmel kapcsolatos első szabályozás már az 1221-es városi jogban megjelent. A legrégebbi ismert tűzrend 1454. május 22-én kelt, majd 1535. április 25-én V. Károly császár parancsára új rendeletet adtak ki, amely az 1454-es szabályozáson alapult. Az ezt követő években ezt többször módosították.

A tűzoltási munkálatokért a városi alkamarás volt felelős. Kezdetben nem volt állandó tűzoltó személyzet, hanem meghatározott kézművesek, szükség esetén pedig az egész polgárság köteles volt vízszállításra és oltásra.

A hivatásos tűzoltóság megalapítása (1686)

A második török ostrom után, 1685-ben az alkamarás és "külső tanácsos", Georg Altschaffer beadvánnyal fordult a bécsi városi tanácshoz egy állandó tűzoltó csapat felállítása érdekében. A tűzfecskendő feltalálásával 1686-ban először tűzszolgákat vagy tűzoltó munkásokat (Feuerknechte) alkalmaztak, és ezzel kezdetét vette a hivatásos tűzoltóság története.

Négy tűzoltó munkást és három pár lovat fogadtak fel a fecskendők vontatására. Az alkamarást és a tűzoltókat ugyanabban az épületben (a volt Wasserstadel-ben) helyezték el, így jött létre az első tűzoltó őrség. 1688-ban új tűzrendet bocsátottak ki.

A 18-19. század fejlődése

1759. május 2-án kiadták a Mária Terézia által jegyzett tűzrendészeti rendeletet. Ettől kezdve a városi alkamarás irányítása alatt állt négy tűzoltó munkás, 13 napidíjas tűzoltó és négy (nappal csak kettő) kéményseprő inas, valamint 17 építőipari munkás. A fecskendő- és vízkocsik vontatására a kamarai hivatalban éjjel-nappal befogott lovak álltak készenlétben. 1805-re már 26 napi díjas tűzoltó dolgozott.

Egy tűzszemlélő bizottság felállításával tűzmegelőzési intézkedéseket hoztak, amelyeket I. Ferenc császár tűzrendjében (1818. április 22.) lényegesen megerősítettek. Ettől kezdve kötelező volt a tűzjelentés, és az első bejelentésért jutalmat tűztek ki.

A 19. század közepéig létezett a hírhedt „udvari fecskendő”, amelyet hat szürke ló húzott, nagy zajjal és általában késve érkezett a tűz helyszínére. 1851-ben (a megváltozott nyelvhasználatnak megfelelően) új szolgálati rangjelzéseket vezettek be.

A riasztás tűz esetén egy tűzmegfigyelőn keresztül történt volna, amelynek célja egy emelkedett pontról történő körültekintő megfigyeléssel a tűz gyors felismerése és jelentése volt. Ez a tűzoltási módszer azonban nem volt különösebben hatékony: jó időjárás és szemfüles megfigyelő kellett hozzá, a fő problémát azonban az jelentette, hogy mire a tűzvész messziről láthatóvá vált, már annyira előrehaladott állapotban volt, hogy az oltás nehézségekbe ütközött.

Modernizáció és szervezeti változások

1854-ben az oltószemélyzetet (az elővárosok 1850/1862-es becsatolása során) 46 főre emelték és egyenruhával látták el, majd 1862-ben 120 főre bővítették. 1855-ben a Szent István-székesegyháztól (Stephansdom) a központi oltóállomásig távíróvezetéket létesítettek.

A Schottenhof épületének tüze (1854) által kiváltva 1862. november 4-én átszervezésre került sor: a 2-9. kerületekben tűzoltó állomásokat (Löschfiliale, szó szerint oltási fióktelep) hoztak létre.

• Leopoldstadt (2. kerület): Sperlgasse 10
• Landstraße (3. kerület): Rochusgasse 14
• Wieden (4. kerület): Mittersteig-Phorusgasse sarok, 1864-től Hechtengasse 6
• Margareten (5. kerület): Wienstraße 97, 1866-tól Wienstraße 99
• Mariahilf (6. kerület): Gumpendorfer Straße 106, 1901-től Wallgasse
• Neubau (7. kerület): Neubaugasse 25
• Josefstadt (8. kerület): Florianigasse 39, 1864-1912 Lederergasse 17
• Alsergrund (9. kerület): Grünentorgasse 7, 1872-től Währinger Straße 43

1863. február 4-én új utasítás jelent meg, és 1864. május 3-án távirókészülékekkel összekötötték a fióktelepeket.

1870. június 1-jén új tűzrendészeti rendeletet bocsátottak ki Alsó-Ausztriára, amely felváltotta az 1784-es általános tűzrendet. 1878-ban az utcákban felállították az első tűzjelző automátákat, ugyanebben az évben először vált be az újonnan bevezetett mentőponyva (embermentés egy tűz alkalmával Am Tabor-ban).

A Ringtheater tragédiája és következményei

A Ringtheater tüze (1881. december 8.) volt az alapja annak az átfogó átszervezésnek, amely megteremtette és a mai, modern tűzoltóság szervezeti alapjait. 1884. május 9-én kiadták a tűzoltóság szervezeti szabályzatát, és a tűzoltóságot leválasztották a városi építési hivataltól.

A bécsi tűzoltóság első önálló parancsnoka Franz Zier volt. 1884. május 19-én Bécs megkapta első tűzoltási rendeletét ("Tűzrendészeti rendelet"), amely hatályon kívül helyezte az 1817-es tűzoltási szabadalmat. A személyzetet 269 főre emelték.

1892. március 19-én új tűzrendészeti rendeletet bocsátottak ki, amely az 1884-es alapelvein nyugodott és 1957-ig, a bécsi tűzrendészeti törvény hatályba lépéséig érvényben maradt.

1884 óta a tűzoltóság katonai szervezetű és egy városi „tűzigazgató” vezetése alatt áll (ezt a hivatali címet 1913. július 11-ei városi tanácsi határozattal rögzítették).

20. század: további fejlődés

Az elővárosok becsatolása (1890/1892) és Floridsdorf beolvadása (1904) után először együttműködés alakult ki különböző önkéntes tűzoltóságokkal, ám egyre jobban felerősödtek azok a hangok, amelyek szerint a decentralizált hivatásos tűzoltóság működése megfelelőbb lenne. Így végül 1925–1929 között az egész városterületet hivatásos tűzoltó őrségek hálózatával fedték le, az önkéntes tűzoltóságok megszüntették tevékenységüket.

1903-ban megkezdődött a tűzoltó járművek motorizációja. Egyidejűleg technikai újítások (speciális berendezések bevezetése, a hírközlés javítása) növelték a tűzoltóság ütőerejét. A tűzoltó őrségeket továbbfejlesztették (1909-től központi tűzoltó őrségeket is létesítettek).

1928. február 7-i városi szenátusi határozattal a tűzoltóságot önálló hivatallá emelték, 1934-ben pedig a „különleges közigazgatási ágakhoz” sorolták be. 1936-ban (és 1958-ban) Bécsben tartották a Nemzetközi Tűzoltó Kongresszust. 1940-ben a "tűzvédelmi rendőrség" újraszervezésére került sor, amelyet 1941-ben a rendőrségnek rendeltek alá.

A második világháború és utána

A második világháború végének eseményei súlyosan akadályozták a bécsi tűzoltóság tevékenységét. Bombatalálat érte az Am Hof központot, mind a 32 hivatásos tűzoltóőrség károsodott, ebből kilenc súlyosan. 1945. április 6-ról 7-re virradó éjszaka megparancsolták minden tűzoltó jármű átszállítását a Duna bal partjára.

A háború után Theodor Körner polgármester Franz Havelkát bízta meg a vezetéssel, akit később Josef Holaubek követett tűzigazgatóként. Nagy sikerrel indult meg az újjáépítés (a létszám már 1945. május végén újra 650 fő volt).

1951-ben Bécsben vizsgáló és kísérleti intézetet hoztak létre tűzoltó felszerelések számára. Az 1954-es területváltozási törvény hatályba lépésével 77 önkéntes tűzoltóságot (Alsó-Ausztria) vontak ki a bécsi tűzoltó rendszerből.

A tűzoltóság magistrátusi osztállyá való átalakítása 1956. január 1-jén történt (68. számú magistrátusi osztály). Ebben az időben a tűzoltóság hét központi tűzoltó őrséggel rendelkezett (Belváros, Donaustadt/Leopoldstadt, Favoriten, Mariahilf, Hernals, Döbling és Floridsdorf) és 26 mellék-tűzoltó őrséggel, amelyek 119 vonuló és 19 gazdasági járművel, valamint 26 tiszttel és 972 tűzoltóval rendelkeztek.

(A leírás forrása Bécs város hivatalos információs oldalának vonatkozó cikke.)