(korábbi bejegyzésünk)

A tűsztesztet két megközelítésben folytatták le: egyrészt azt vizsgálták, hogy mi történik a külső tűzhatás esetén, másrészt azt, hogy mi a helyzet akkor, ha a tűz forrása a burkolaton belül van. A cellákat mindkét vizsgálat esetén 100%-ra töltötték.

Első bejegyzésünkben az első tűzteszt eredményeit tekintjük át.

A Tesla Powerpack, amelynek oldalához egy fémházba telepített propánégőket helyeztek (NFPA)

A teszt egyik legnagyobb következtetése, hogy míg az égőkkel lehetséges ún. hőmegfutás állapotába taszítani a cellákat (ilyen értelemben tehát a Tesla Powerpack nem különbözik egy átlagos lítiumion-akkumulátortól), a folyamat a készülék különleges kiképzésének köszönhetően nem jár együtt heves nyomáskiegyenlítéssel (robbanás, kirepülő repeszek stb.). A Powerpack tetején elhelyezett nyomáskiegyenlítő szelep gondoskodik arról, hogy a hőmegfutás során keletkező gázok, illetve az ezek égése során fellépő lángok kontrolláltan, felfelé távozzanak, így minimálisra csökkentve a közvetlen környezet (ideértve a tűzoltókat is!) számára fennálló veszélyt.

A fenti képsorozat (három különböző kameraállás ugyanazt a pillanatot mutatja) akkor készült, amikor a teszt egy órája futott. Az égőket kikapcsolták, a jegyzőkönyv szerint folyamatos durrogás, pukkanások hallatszottak a burkolat alól (a cellák hőmegfutás állapotában voltak). A Powerpack tetején látható szúróláng a nyomáskiegyenlítő szelepből jön: a készülék belsejében jelentkező túlnyomás kontrollált körülmények között, folyamatosan távozik.

A jegyzőkönyv szerint egy óra harminc perc elmúltával a lángok intenzitása csökkent valamelyest…

…ugyanakkor 2:00–2:30 között jelentősen erősödött. Érdemes észben tartani, hogy egy 100 kWh-s lítiumion-akkumulátorcsomagról beszélünk, amelyet – a technológiából adódóan – lehetetlen „tűzállóra” tervezni. A lánghatások miatt a cellák láncreakció-szerű túlmelegedése még ebben az esetben is súlyos következményekkel jár. Az eszköz különlegessége itt inkább a túlnyomás elvezetésében van, vagyis jóval kisebb valószínűséggel kell robbanással, és annak nehezen kiszámítható kövezkezményeivel számolnunk.

Három órától kezdve a lángok intenzitása folyamatosan csökkent, míg végül a tesztet 3:44-kor hivatalosan befejezettnek nyilvánították.

A kazettákba szerelt hőérzékelők mind 1100 °C környéki (2000 °F-t meghaladó) értékeket mértek, ezzel szemben a BESS külsején jóval alcsonyabb hőmérséklet uralkodott (pl. 230 °C körül a szervizajtó felületén).

Ami a kibocsátott gázokat illeti:

• szén-monoxid kizárólag a propánégők működése során volt érzékelhető, a BESS „saját” égése során nem, ezért ezt figyelmen kívül hagyták,
• klór és metán nem volt kimutatható,
• hidrogénfluorid a kezdeti szakaszban 2 ppm értéktől folyamatosan emelkedett 100 ppm értékig, mintegy harminc percen keresztül; ezt követően a hidrogénfluorid-detektor elérte a mérési maximumot, de feltétezhető, hogy az érték ennél jóval magasabb is volt.

Következő bejegyzésünkben a belső tűzteszt eredményeit, illetve a teszt következtetéseit nézzük át.

A poszt a Rescue Security & Safety VIII projekt részeként jelent meg.

A projektet a Miniszterelnökség és a Balaton Fejlesztési Tanács támogatta

​