Veszélyesanyag-fajták, áttekintés

A veszélyes anyagok igen változatos formában lehetnek jelen:

• gáz,
• folyékony (köd és pára),
• szilárd (por) halmazállapotban.

Az anyagok által jelentett egészségi vagy biztonsági kockázat elsődlegesen a halmazállapottól is függ.

Ezen túl megkülönböztetünk – forrása szerint – kémiai vagy biológiai természetű veszélyes anyagokat is.

Ilyen anyagokkal az ún. expozíció (vagy a kitettség, az a periódus, amelyben a veszélyes anyag hatással lehet az adott ember(ek) egészségére) az élet számos területén előfordulhat; reálisan az önkéntes tűzoltók, polgárőrök szempontjából az alábbiak szerint:

A feldolgozóipar (beleértve az élelmiszergyártást is) veszélyes vegyszerekkel (pl.: izocianátok, oldószerek), illetve végtermékekkel (pl.: festék, kenőanyag) való érintkezés kockázatával járhat. Az ilyen anyagok szállítása során adódhat expozíció.

A mezőgazdaságilag művelt területeken számos növényvédőszer, szerves por és bioaeroszol lehet jelen; az önkéntesek az ilyen jellegű területeken tartózkodáskor (pl. tűzoltás, eltűnt személy keresése stb.) kerülhetnek kapcsolatba ágensekkel.

Általánosan előforduló veszélyes anyagok lehetnek például különféle tisztítószerek, azbeszt, bioaeroszolok, ásványi porok, illetve a festékeltávolítók, higítók, ragasztók és ehhez hasonló munkaanyagok. Építkezéseken, bontási területeken előfordulhat.

Az egészségügyben használatos, biológiailag veszélyes anyagok, gyógyszeripari termékek és fertőtlenítőszerek ritkábban bár, de szállítás során előfordulhatnak olyan szituációkban, amelyek során önkéntes tűzoltó és polgárőrök kapcsolatba kerülhetnek velük.

Az újrahasznosítható, illetve az újra nem hasznosítható hulladékok terén sajnos számos olyan anyag fordulhat elő, amellyel az önkéntesek kapcsolatba kerülhetnek; ideértve többféle port, mérgező fémeket, az elhasznált elemek, akkumulátorok nehézfém- és savtartalmát stb.

Bármilyen, szállítás során kifejezetten veszélyes anyagként kategorizált anyag is ide értendő (különös tekintettel az erősen mérgező, maró hatású vegyi anyagokra, tűz- és robbanásveszélyes anyagokra).

Expozíció: hogyan hatnak az anyagok?

Amikor expozícióról beszélünk, arra gondolunk, hogy egy emberi szervezet ki van téve a veszélyes anyag hatásának. Expozíció alatt tehát például klórgáz-ömlés esetén akkor beszélünk, ha a gáz a légutakon át a tüdőbe kerül, vagy a nyálkahártyával érintkezik.

Légutakon át

A veszélyes anyagoknak való kitettség leggyakrabban  a légutakon át történik. Ez azonban nem határozza meg az anyag halmazállapotát, hiszen belégzéssel számos anyag a szervezetbe kerülhet:

• gáz halmazállapotú anyag önmagában,
• folyékony halmazállapotú anyag gőze, párája,
• szilárd halmazállapotú anyag gyakran mikroszkopikus részecskéi, pora.

Bőrön át

A bőrrel való érintkezés is kockázatos lehet, egyfelől a közvetlen bőrkárosító hatás, másfelől a vegyület bőrön keresztüli felszívódása miatt. A bőrön keresztüli veszélyes anyag expozíció leggyakrabban szennyezett tárgyakkal és felületekkel való munkavégzés, a kezek (vagy más testrészek) folyadékokba merítése által, illetve fröcskölés és permet lecsapódás keresztül alakul ki.

Szájon át

Szájon át történő expozíció a kéz közvetítésével, illetve szennyezett környezetben történő étel- és italfogyasztás, dohányzás, kozmetikai szerek használata és gyógyszerek bevétele által jöhet létre. A bőrön és szájon keresztül szimpla figyelmetlenségből is bekerülhet a szennyeződés a szervezetbe, olyan eszközökön keresztül, mint a ceruza vagy az egyéni védőeszközök (pl. kesztyű stb.) gondatlan levétele és kezelése során.

Egyéb

Veszélyes anyagként beszélhetünk az erősen tűz- és robbanásveszélyes anyagokról (például üzemanyagok, robbanóanyagok stb.), melyek nem feltétlenül önmagukban, hanem a tűz- és robbanásveszélyességük okán jelentenek veszélyt.

Veszélyes anyagok: a leggyakoribb kitettség

Érdemes áttekinteni néhány olyan anyagot, illetve helyzetet, amelyek előfordulhatnak a Balaton körül abban a munkakörben, amelyet az önkéntes tűzoltók ellátnak.

Korom

Az már régóta közismert, hogy a tűz füstjének toxicitása elsősorban az égő anyagtól és az égési fázistól függ. Igen gyakori égési gáz például a szén-monoxid, a szén-dioxid, a kobalt-klorid, a nitrogén-oxidok, a hidrogén-klorid, kén-dioxid. Az égés különböző fázisaiban megjelenő égéstermékekközött megkülönböztetünk széntartalmú égéstermékeket, dioxinokat és furánokat, illetve aldehideket. A dioxinok és furánok bőr- és májkárosító, a poliklór-bifenil máj- és immunrendszer  károsító,  a  policiklikus  aromás  szénhidrogének és  az  aromaták rákkeltő hatását már korábban megállapították. Ezeket pedig leggyakrabban a koromban találhatjuk meg. Mint nehezen illó vegyületek, teljesen a koromban maradnak. Ezért a kormot rákkeltő szennyeződésként kell kezelni, és a tűz után 2 órával a levegőben a rákkeltő anyagok magas koncentrációjával kell számolni.

A biomassza (növényzet, például fa, nád, tőzeg, fű, avar) égési folyamata nem tökéletes, így ilyenkor szennyező anyagok kerülnek a levegőbe. Ezek főként szilárd részecskék és aeroszolok (cseppfolyós részecskék), továbbá gázok (például szén-monoxid, szén-dioxid, nitrogén-oxidok, kén-dioxid) és olyan rákkeltő anyagok, mint a benzapirén és a benzol. A biomassza elégéséből származó légszennyező anyagok fokozottan veszélyesek, mert 80–90%-ban finom és ultrafinom részecskékből állnak, amelyek átmérője 2,5 mikronnál kisebb.

Dízelfüst

Pontosabban a dízelmotorok kipufogófüstje, mely gázok és szilárd részecskék komplex keverékét tartalmazza. Számos összetevőjének ismert a mérgező hatása, a Nemzeti Rákkutató Ügyökség pedig első csoportú, bizonyítottan rákkeltő anyagként tartja számon.

A dízelfüst-kitettség manapság rendkívül gyakori mind a közutak mentén, mind pedig a városokban; az önkéntes tűzoltók számára azonban például a laktanyában vagy a kárhelyszínen képződő dízelfüst is problémát jelenthet.

Szilícium-dioxid

A belélegezhető kristályos kvarc (szilícium-dioxid) számos, mindennapi ásvány porában megtalálható. Az építőiparban sok munkafolyamat során keletkezhet ilyen; magas koncentrációjú légszennyeződést képezhetnek az olyan feladatok, melyek beton, tégla vagy kőalapú anyagok vágásához és csiszolásához szerszámgépet igényelnek. A belélegezhető kristályos kvarc expozíció előfordul a téglagyártás, kőfaragás, kerámiaipar és a bányászat területén is. Védelem nélkül a belélegezhető kristályos kvarc expozíció szilikózishoz, egy súlyos és gyógyíthatatlan tüdőbetegséghez vezethet.

Gumifüst  

A gumi füstje (ideértve minden különböző vegyi anyagot, melyet a gumi termékek gyártása során felhasználnak), igen ismert veszélyforrás. A kitettség előfordulhat hulladéklerakók tüzénél.

Szerves anyagok

A biológiailag veszélyes anyagok a mezőgazdaságban, illetve sajnos a természetben is bőven előfordulhatnak. Bármilyen állati eredetű hulladék, ideértve a természetes úton elhullott állati tetemeket is, illetve kidobott ételek komoly veszélyeket rejthetnek. A teljesség igénye nélkül itt megemlíthetjük a különböző toxinokat (pl. a bomlás során keletkezőket), gombákat (pl. a penészgombafajokat), bomlás során keletkező gázokat. A tűzoltók veszélynek lehetnek kitéve akkor is, ha olyan természetes vagy szerves anyagokkal érintkeznek, mint a talaj, agyag, növényi anyagok (széna, szalma, gyapot stb.), állati származékok (gyapjú, szőr stb.), étel, szerves por (pl.: liszt, papírpor, állati hámsejtek), szemét, szennyvíz, vér és más testnedvek. Életszerű például egy ilyen kitettség komoly esőzések esetén, a szennyvíz kiöntésénél, komolyan halpusztulás idején stb.

Tűz- és robbanásveszélyes anyagok

A tűz- és robbanásveszélyes anyagokkal gyakorlatilag szinte az élet bármely területén találkozhatunk: robbanómotorok esetén (gépjárművek, motorcsónakok, nagyobb, motorral felszerelt vitorlások), kifejezetten ilyen anyagot szállító tehergépjármű baleseténél stb.

Kitettség csökkentése: (viszonylag) új tűzoltói megközelítés

A svéd Stefan Magnusson, az „Egészséges Tűzoltó Projekt” megalkotója, valamint az ún. Skellefteå-modell kidolgozója szerint a potenciális veszélyek megléte messze túlmutat a kárhelyszínen.

A védőfelszerelésre tapadó, vagy a nem megfelelő ruházat miatt a bőrön maradt koromrészecskék ugyanúgy rákkeltőek lehetnek, mint a belélegzett füst.

A metódus éppen ezért az előre gondolkodás és az utánkövetés kettősségére helyezi a hangsúlyt. Az ajánlásai szerint minden személyi védőfelszerelést, ruhadarabot fertőtleníteni kell a bevetés után, hogy a következő bevetésre már tisztán álljon rendelkezésre. A tűzoltó gépjármű utasterének szintén tisztának kell lennie, kontaminációtól mentesnek.

Fontos szempont a kárhelyszínnél a gépjárművek megfelelő elhelyezése, hogy minimalizálható legyen az indirekt kontamináció, vagyis annak elkerülése, hogy a járművekben leülepedő szennyező anyagok bevetés után kapcsolatba kerüljenek a tűzoltókkal. Ugyanígy érdemes odafigyelni arra, hogy az ajtókat bezárva és a rolókat lehúzva kell tartani, ha a gépjármű épp nincs használatban.

Még a kültéri oltásnál is nagyon fontos a zárt védőruházat. Még az oltásban közvetlenül részt nem vállaló tűzoltóknak is légzőkészüléket, de legalábbis védőmaszkot és védőruházatot kellene viselniük. A módszerben szereplő egyik javaslat szerint még a kárhelyszínen minden tűzoltónak el kell távolítania, és megfelelő egyéni védőzsákba csomagolva tárolnia a szennyezett ruházatot, hogy az a visszaúton ne szennyezhesse sem a málha- sem az utasteret. Az így tárolt felszerelés tisztítása egy külön helyiségben kell, hogy történjen.