Tisztelt Bajtársak!

Az Országos Tűzoltó Nap alkalmából köszöntöm valamennyi önkéntes, önkormányzati, létesítményi és hivatásos tűzoltót, határinkon belül és határainkon túl is, egyben kifejezem elismerésem a mindenkori önzetlen helytállásért és áldozatvallásért, amelyet a közösség – helyi, területi, országos vagy nemzeti – biztonsága érdekében nyújtottak. Az emberpróbáló és felelősségteljes hivatásuk ellátáshoz kívánok további sikereket, jó erőt és egészséget, valamint balesetmentes szolgálatellátást!

Dobson Tibor tű. vőrgy.
MTSZ elnök

Szent Flóriánról

Május 4-e a tűzoltók védőszentjének ünnepe, így a héten Szent Flórián tiszteletére a tűzoltás, illetve a tűzoltóságok helyi történetével foglalkozunk. Florianus jelképes alak, az egyház azért hívta életre, hogy a május eleji pogány szokásokat általa – is – megkeresztelje. A neve annyit tesz, mint „virágzó” és a római Flora istennővel hozható összefüggésbe, akinek egyhetes ünnepségsorozata ugyanebben az időszakban zajlott. A legenda szerint Flórián (Florianus) római katonatiszt volt Noricumban, a mai Ausztria területén, aki Diocletianus császár uralkodása idején (Kr. u. 284–305) szenvedett keresztény hitéért vértanúhalált. A hitrege úgy tartja, hogy már gyermekkorában megmentett egy házat a hamuvá égéstől. Szenvedéstörténete szerint, mikor megtudta, hogy elfogtak 40 keresztényt az Enns folyó menti Laureacumban, maga is megvallotta hitét. Aquilinus bíró ítélete alapján megbotozták, majd malomkővel a nyakában belökték az Enns folyóba (a halálának módja a rómaiak májusi Argei ünnepének szokásából vezethető le, amikor jelképes emberáldozat gyanánt nádból, szalmából font bábokat vetettek a Tiberisbe). Flórián földi maradványait a mítosz szerint egy sas őrizte, amíg el nem temették. Florianus lett a tűzzel dolgozók, így a cserépkályhások, fazekasok, kéményseprők, pékek, serfőzők és a tűzoltók védőszentje. Szent Flórián tisztelete a késő középkor óta jelentős Ausztriában és a környező országokban, gyakran ábrázolják római tiszti egyenruhában, tűzoltás közben. A barokk kortól kezdve – a gyakori tűzesetekből kifolyólag – a tehetősebb polgárok házainak homlokzati szoborfülkéjében is felbukkant alakja. A 17. század végétől – az osztrák barokk hatására, majd a katolikus német telepesek bevándorlásától felerősödve – Flórián az egyik legnépszerűbb hazai szent lett. Napjához különböző népszokások kötődtek: egyes falvakban ekkor egyáltalán nem raktak tüzet, így nem sütöttek kenyeret és a kovácsok sem dolgoztak, másutt viszont ezen a napon ősi módon kellett tüzet csiholni (például fadarabok összedörzsölésével). Székesfehérváron Florianus napja fogadott ünnep (munkatilalommal, ájtatossággal, istentisztelettel, fogadalmi búcsúkkal járó helyi ünnep) volt: „A kéményseprők és tűzoltók védszentjének, Szent Flóriánnak ünnepén tegnap régi fogadalmi napját tartotta városunk, amikor a belvárosi plébánia templomból, a reggeli 7 órai szentmise után processió (egyházi körmenet) ment a vásártéren levő Flórián-szoborhoz, s onnan a Szent Sebestyénről nevezett felsővárosi templomba.” A XIX. század végén Flórián-búcsút is rendeztek városunkban. A székesfehérvári cserépkályhások, tetőfedők, cserepezők számára különös jelentőséggel bírt a szent tisztelete, – a felsővárosi templomban őrzött – társulati zászlójukon is Flóriánt örökíttették meg. Móron 1844-ban állítottak szobrot a mártír tiszteletére, az 1814 és 1816 között épült etyeki Sarlós Boldogasszony templom mennyezeti freskóján szintén Florianus alakja látható (Lohr Ferenc festménye). A szent napját a sárkeresztesiek az uborkamag elvetésére alkalmas időpontként tartották számon.

forrás: Magyar Nemzeti Levéltár Fejér Megyei Levéltára, Szima Viktória