1906. április 8-án hatalmas tűzvész pusztított a déli órákban a fővárosban: a Bécsi Olajipari Társaság (Ölindustrie Gesellschaft, Wien) Baross utcai gyártelepe égett le. A korabeli tudósítások szerint a gyárat az Olajipari Társaság építtette 1870-ben (vagyis a Magyar Tűzoltó Szövetség alapításának évében); ekkoriban a terület még messze volt a főváros lakott részeitől. A környék azonban időközben beépült, a lakók pedig legalább egyszer hangot adtak aggodalmuknak a gyárral kapcsolatos kockázatok miatt, de a felvetésük eredménytelen maradt.

A tűz a gyár Dobozi utcai részén, a műhelyépületben keletkezett, ahol éppen akkor nem tartózkodott senki. A lángokat a gyár könyvelője – aki a gyár területén kialakított szolgálati lakásban tartózkodott – vette észre, és ő riasztotta a kazánházban tartózkodó munkásokat is.

A tűzhöz a Pesti Hírlap tudósítása szerint kivonultak „a központi, IV., VIII., IX. és X. kerületi őrségek, két gőzfecskendővel, tolólétrával, automobil fecskendővel”. A hivatásos egységeket Markusovszky Béla segédtiszt vezette, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett, amikor megírta a Magyar Országos Tűzoltó Szövetség első négy évtizedének történetét néhány évvel később (Markusovszky Béla: A Magyar Országos Tűzoltó-Szövetség Története, 1911). (Nem mellesleg ő szerkesztette az MOTSZ hivatalos lapját, a Tűzrendészeti Közlönyt 1918-tól 1923-ban bekövetkezett haláláig.) Hamarosan az önkéntes tűzoltók is a helyszínre érkeztek, a rend fenntartására pedig katonákat is kivezényeltek.

A Pesti Hírlap drámai hangú tudósítása szerint az „egész környéket elviselhetetlen bűz és hőség tette megközelíthetetlenné […] a földfeletti villamos vezetékek elolvadtak […] a levegőből szikrázó parázseső hullott alá”. Jellemző a helyzetre, hogy a tűzoltók csak azbesztköpenyben tudtak közlekedni – a súlyosan egészségkárosító anyag betiltása még kilencven évet várat magára.

Szeszgyár utca a Baross utca felé nézve. Tűz az Olajipar Részvénytársaság Baross utca 128. számú gyártelepén, 1906. április 8-án. Fotó: Fortepan

A jelen lévő erők eleinte csak a tűz lehatárolását tudták megkísérelni a lángok intenzitása miatt. A Baross utcában lévő két szomszédos ház, és a szemben lévő, Szeszgyár utca 2. alatti ház egyik udvari lakása kigyulladt, illetve komoly veszélybe került a közeli gőzfűrésztelep is – az itt felhalmozott faanyagot külön társzekereken szállították el.

A leírások alapján a tűzoltók nagyjából tizenkét óra után tudtak hozzáfogni a tulajdonképpeni gyártűz oltásához: Markusovszky vezetésével negyven tűzoltó hatolt be a telepre. A tűz előzményeit tekintve ellentmondásosak a korabeli tudósítások; a Pesti Hírlap Markusovszkyra hivatkozva azt írta, hogy „a tüzet hatalmas benzinrobbanás előzte meg, amely széjjelvetette a mühelyházat és meggyujtotta a mellette lévő olajraktárakat”. Az itt tárolt, mintegy huszonhat vasúti kocsit megtöltő mennyiségű olaj mind táplálta az égést, ami megmagyarázza a pokoli körülményeket.

A Magyarország c. újság arról is ír, hogy a tűz környékén dolgozó mentőknek rengeteg dolguk volt: a forróságtól sokan elájultak, a tűzben pedig nyolc ember sérült meg súlyosan (négy gyári munkás és négy tűzoltó).

A hatóságok kétségbeesett, esetenként vakmerő lépésekkel próbálták megakadályozni, hogy újabb olajkészletek gyulladjanak ki. A Pesti Hírlap szerint Császik Pál rendőrsegédfogalmazó ötlete nyomán a tűzoltók lebontották a gyár tűzfalát, amelyen keresztül az egyik raktárrészből 290 hordó olajat vittek ki.

Egy órakor a gyár tetőzete beomlott, és egymást követték a robbanások. Az oltási munkálatoknak nagy tétje volt: a teleptől távolabbra lévő raktárban még kb. 200 tonna olaj volt, amit a tűzoltók folyamatosan hűtöttek. A kárt végül félmillió koronában állapították meg – összehasonlításul: az átlagfizetés 1906-ban évi 890 korona volt.

Források:

Magyarország, 1906. április 9.
Pesti Hírlap, 1906. április 9.
Az Újság, 1906. április 10.
Magyarország, 1906. április 10.