Kolera és tőzsdekrach

Habár mindkét katasztrófának súlyos hatásai voltak, egyértelműen a kolera bizonyult pusztítóbbnak. Az alapvetően trópusi betegségről akkoriban még nem sokat tudtak – Robert Koch német virológus csak 1882-ben azonosította magát a kórokozót. A Monarchia hiányos közegészségügyi intézkedései miatt – a lakosság háromnegyede szűretlen vizet fogyasztott, a közterületek mocskosak voltak, korszerű csatornahálózat nem létezett – a betegség gyorsan terjedt. A források 1872-1874 között mintegy 400-500 ezer megbetegedésről és kb. 180-200 ezer halálesetről tudnak.
Az 1873-as pénzügyi válság kiindulópontja a bécsi és pesti tőzsdekrach volt. A kiegyezés után az uralkodóház a jelzáloghitel fellendítését célzó intézkedéseket hozott; nem telt bele sok idő, és szinte mindenki hitelből építkezett, vásárolt ingatlant, telkeket. Az óriásira fújt ingatlanbuborékot végül ugyanúgy a világpiaci folyamatok pukkantották ki, mint napjainkban: a rohamosan fejlődő, olcsó, gépesített amerikai mezőgazdaság letörte a gabona, a takarmány, s így a hús árait. Az 1873-ban összeomló bécsi és pesti tőzsde és az ebből továbbgyűrűző hatások nagyjából hét évre vetették vissza a magyar gazdaságot.
A két katasztrófának közvetlen és közvetett hatásai voltak a tűzoltás ügyére, amelyeket nem nehéz felismerni. A kolerajárvány miatt például nem csak, hogy jelentősen romlott a közhangulat, de még egy nagygyűlést is el kellett halasztani. 1873 augusztusában ugyanis az MOTSZ Sopronba tervezte a következő gyűlését, de a kormány karanténintézkedései ezt – mint minden ilyen jellegű eseményt – meghiúsították. A pénzügyi válság pedig jelentősen visszavetette a finanszírozási kedvet, amire viszont egy ilyen, „fejlődésben lévő” egyesületnek égető szüksége volt. Végül a második nagygyűlést 1874. szeptember 5. és 8. közé sikerült megszervezni. Nem szabad elsiklanunk a tény felett, hogy ez a szervezés önmagában is komoly feladatot jelentett egy alig 24 ezer lelkes, vidéki kisváros részére. Hát még, ha azt is hozzávesszük, hogy mindez pionírmunkának számított – hiszen a pesti első gyűlés teljesen más keretek között zajlott, így gyakorlatilag mindent maguknak kellett kitapasztalniuk.
Az MOTSZ eddigi sikertelensége több helyütt megmutatkozott. Először a szeptember 5-én estére szervezett ismerkedési estén történt egy kisebb incidens, amelyben a temesvári önkéntesek kiküldötte fogalmazta meg a választmánnyal kapcsolatos elégedetlenségét, illetve szóvá tette Széchenyi távollétét is. Az, hogy ezek mellett még a gróf elnöki választásnál történő mellőzését is javasolta, sokakban keltett ellenérzéseket. Habár Tomsich Bertalan, a helyi választmány elnöke felolvasta Széchenyi táviratát (amelyben betegségét jelöli meg távolmaradása okaként), az eset felborzolta a kedélyeket.

Nem volt éppen lelkesítő a központi bizottmány szeptember 7-i beszámolója sem: a jelentést felolvasó Follmann
Alajos tulajdonképpen alig tudott eredményről beszámolni. Az eredménytelenségnek csupán egy része vezethető
vissza a kolerajárványra és a pénzügyi válságra. Másik részét az adta, hogy az első nagygyűlés jegyzőkönyve és
egyéb iratai elvesztek (!), így a központi bizottság nem ismerte pontosan a hozott határozatokat, és nem tudta, minek
is kellene eleget tenni.
A bizottságnak még azt a kevés tervet sem sikerült keresztül vinni, amit kidolgozott. Nem tudták kiharcolni az
önkéntes tűzoltóságok számára a portómentességet – a postai küldemények díjmentességét –, a tűzoltók számára a
díjmentes vasútjegyeket, és a nemzetközi tűzoltókongresszus megszervezése is dugába dőlt. Ez utóbbi különösen
fájó pont lehetett úgy, hogy a bizottság három év alatt 22 ülést tartott, amelyek legfőbb tárgya a kongresszus
megszervezése volt.
A központi választmány újraválasztásakor – könnyen meglehet, hogy a fentiekből fakadó bizalomvesztés miatt –
sem Follmann, sem Grahor János nem kapott helyet. Follmann Széchenyi jobbkezének számított, így hiánya
különösen fájó volt, különösen úgy, hogy a gróf a török szultán megbízásából a konstantinápolyi tűzoltóság
megszervezésébe vágott bele. Grahor révén pedig nem képviseltették magukat a horvát tűzoltók, aminek viszont az
lett az eredménye, hogy hamarosan külön szövetségbe tömörültek.
A hab a tortán már csak az volt, hogy kiderült: a tűzoltó napok veszteséggel zárt – 508 forint és 21 krajcár
hiányzott –, amit az MOTSZ nem tudott kipótolni, lévén az összes pénztartaléka nem érte el a 230 forintot sem.