A korábbi bejegyzéseinkben azt tárgyaltuk,

• miért fontos, ha 10-15 percen belül megérkezik egy kárhelyszínre a segítség,
• miért lenne fontos, ha minden településen önkéntes tűzoltók állnának készenlétben,
• miért jó, ha az önkéntes tűzoltók stabil támogatásban részesülnek.

Azonban muszáj rámutatnunk arra a tényre, hogy bizonyos települések önkéntes tűzoltói többletterhelés alatt dolgoznak – egyszerűen azért, mert olyanok a kockázati körülmények.

Bizonyos településeken gyakrabban fordulnak elő tűzoltási-műszaki mentési események, és a károk elhárítása is több erőforrást vesz igénybe. Például:

• patakok, folyók melletti településeken, hegyvidéken a heves esőzések hatása sokkal súlyosabban jelentkezik, mint a többi településen;
• azokon a településeken, ahol erdők, nádasok stb. vannak a közelben, gyakoribbak a nagy kiterjedésű  területtüzek előfordulásai,
• az ipari ,  közlekedési központok közelsége , a kemizáció , a túrizmus szintén kockázatot jelent.

Mi a probléma?

Az ilyen települések önkéntes tűzoltói többletterhelést kapnak. Vagyis a „szokványos” teendőik (a beavatkozás lakástüzeknél, műszaki mentéseknél) mellett számos,erő-eszköz igényben, térben és időben  is  kiterjedő  eseményeik vannak, amelyek máshol ritkábbak.

Az általuk kapott támogatás ugyanakkor nem feltétlenül ezt tükrözi. Egyszerűbben fogalmazva: több problémát kell megoldaniuk kevesebb pénzből.

Mi a megoldás?

Célszerű lenne az ország településeit – európai uniós példák alapján –civilizációs és természeti veszélyforrások , a tűzoltói beavatkozások szerint felmérni és 4-5 „veszélyességi kategóriába” sorolni, amelyhez lehetne illeszteni a tűzoltóságaik indokoltan szükséges védelmi képességét,vagy azok létesítését.

Az önkéntes tűzoltó egyesületek támogatásának ahhoz kellene igazodnia, hogy az ÖTE milyen kategóriájú település védelmében vesz részt.

Jelen bejegyzésünkben a 2017 decemberében megalkotott fejlesztési koncepciónk aktualizált meglátásait tettük közzé.

A teljes fejlesztési koncepciónk itt érhető el.