A szövetség megalakulása

Láthattuk, milyen akadályok gördültek a budapesti önkéntes tűzoltóság alakítása elé. Éppen ezért meglehetősen nagy a kontraszt a fővárosi és a vidéki helyzet között: a vidéki egyesületek ugyanis jóval előrébb tartottak. Nem csak, hogy megalakultak, működtek, hanem már az országos szövetségbe tömörülés gondolata foglalkoztatta őket. A kezdeményezés élére a Soproni Torna és Tűzoltó Egylet, azon belül is Rösch Frigyes állt.

Rösch Frigyes és a Soproni Torna és Tűzoltó Egylet

Rösch Frigyes (1832–1923) Sopron tűzoltó főparancsnoka volt 1866 és 1911 között, valamint főreáliskolai tanár. Alapelve szerint „Csak jó tornász lehet jó tűzoltó és viszont”, ezért ő már eleve „vegyes” egyesület alapítását tervezte. Az egylet megalakítását 1863 óta szorgalmazta, végül 1866. április 26-án sikerült tető alá hoznia. A soproniak már 1869-ben beadvánnyal fordultak a belügyminisztériumhoz, amelyben a következőkhöz kértek támogatást:
egy országos tűzoltószövetség létrehozása, önkéntes tűzoltó tesületek létrehozása országszerte, valamint ebben segítségnyújtás a hatóságok részéről, a tűzkárbiztosító társaságokat kötelezzék az ilyen egyletek támogatására. A beadvány mellett 1869-ben a soproniak egy kis, regionális gyűlést is szerveztek, amelyre a közelben lévő mintegy négyszáz településről hívtak meg küldötteket. Sajnos sem a beadvány, sem pedig a felhívás nem volt különösebben eredményes, ám ez Rösch lelkesedését nem törte meg. Németországi példa alapján ugyanis azt látta, hogy az ilyen jellegű szövetségek jelentős (lobbi)erőt képviselnek, így amennyiben a magyar tűzoltómozgalmat sikerre akarják vinni, egy ilyen szervezkedés léte, mondhatni, elengedhetetlen. Nagyjából ez az a pont, ahol a párhuzamosan futó történetek ismét összefonódnak – legalábbis fonjuk össze őket gondolatban. 1870. augusztus 20-a van; a pestiek szabadulnának a tornászok szorításából. Jócskán le vannak tehát maradva, ugyanis a soproniak ezen napon már a szövetség első alapszabálytervezetét véglegesítik – és nem is egyedül. A munkában Rösch Frigyesen kívül részt vett még Lábán Károly pozsonyi, Fruttinger Frigyes nagyszombati és Ronchetti József nyitrai parancsnok is. A tervezetet pedig kiküldték kétszázötven magyar, nyolc horvát, kilenc végvidéki és öt dalmát városnak, értesítve őket egyúttal, hogy a szövetség alakuló ülése 1870. október 31-én lesz. Az előzmények ismeretében nem lehet őszintén meglepődni azon, hogy a pestiek mennyire enerváltan reagáltak a kezdeményezésre. Szep-tember 20-án kelt levelükben azt válaszolták a felvetésre, hogy a magyarországi tűzoltás még korántsincs azon a szinten, hogy egy ilyen szövetség gondolatával érdemben foglalkozni lehessen. Egyáltalán nem beszéltek mellé: „[…] a mi parancsnokságunk még nem tartja az időt tűzoltó szövetség alakítására hazánkban elérkezettnek […]”. Mindazonáltal a pesti egylet, „komoly aggodalmai dacára” is támogatásáról biztosította Röschéket. A pestiek körében azonban nem lehetett egységes az álláspont ezzel kapcsolatban, mert alig két héttel ezután fordultba kocka. Follmann Alajos személyesen utazott le Sopronba (Waldemar Krause-val, ill. magyarosan Krause Waldemárral, a pesti hivatásos tűzoltóság tűzfelügyelőjével), hogy helyszínváltásért lobbizzon. Olyannyira a kezdeményezés élére akartak állni, hogy a szervezők engedtek a rábeszélésnek: az alakuló közgyűlés helyszíne Pest lett, sőt, még a meghívót is a pesti Nemzeti Torna és Tűzoltó Egylet bocsátotta ki.
Jól mutatja a helyzet fonákságát, hogy ez az a bizonyos egylet, amely hivatalosan be sem lett jegyezve, ám a dolgok akkori állása ebbe a névbe kényszerítette a résztvevőket. Sőt, itt még csak nem is ért véget az ügy, hiszen az alakuló közgyűlést eleva Nemzeti Tornacsarnok avatási ünnepségének farvizén tartották meg – arról a tornacsarnokról van szó, amelynek építésébe a tűzoltók olyan „nagylelkűen” adakoztak. Az avatóünnepség 1870. december 4-én zajlott, ezért a tűzoltók másnapra, 1870. december 5-re tették a saját ünnepségüket.