Az MTSZ 150 éve: Egy kis intermezzo: tűzoltók, összetartás, és egy szent
2020. február 18. 16:45 |
2020-ban 150 éves a Magyar Tűzoltó Szövetség. Az ebből az alkalomból készült monográfia ingyenesen letölthető a honlapról; a könnyebb hozzáférhetőség miatt pedig részletekben közöljük az egyes fejezeteket. |
Egy kis intermezzo: tűzoltók, összetartás, és egy szent
Magyarországon sokak számára evidens, hogy a tűzoltó mozgalom a kezdetektől Szent Flóriánt tekinti védőszentjének. A III-IV. század fordulóján élt római katonatiszt a kezdetektől a hittétel és a vasakarat mintapéldája. Parancsnokként Noricum provincia (a mai Ausztria) területén irányította katonáit – akikről talán nem köztudott, hogy eleve elsősorban tűzoltói különítmény voltak. Flórián már akkor felvette a kereszténységet, amikor az még nem számított túlzottan népszerűnek, és ezt a tényt sosem titkolta. Éppen ez jelentette a vesztét is, hiszen a Diocletianus császár által – a IV. század elején – elrendelt, a korszak utolsó, legnagyobb keresztényüldözése idején lelte halálát. Legendája szerint amikor megtudta, hogy Laureacumban (a mai Lorch, Németország) keresztényeket tartanak fogva, elindult, hogy a segítségükre legyen. A keresztényeket kutató katonáknak pedig önként vallotta be keresztény mivoltát. A parancsnok megpróbálta rávenni, hogy tagadja meg hitét, és áldozzon a római isteneknek, de Flórián erre nem volt hajlandó, még akkor sem, amikor kínpaddal fenyegették meg. „Míg földi fegyvert hordtam, titkon szolgáltam Istenemet. […] Engedelmeskedem parancsaidnak, amennyiben mint katona ezzel tartozom, de arra senki nem kényszeríthet, hogy bálványokat imádjak!” Flórián végül mártírhalált halt: katonatársai követ kötöttek a nyakába, és a folyóba taszították. Flóriánt halála után szentté avatták; szentként pedig rendkívül népszerűvé vált Közép-Európában. Az osztrák Linz városa mellett Lengyelország választotta védőszentjévé (hivatalosan 1184-ben, ekkor adott engedélyt III. Lucius pápa, hogy a szent ereklyéit Krakkóba küldjék). Legtöbben azonban mégis a tűzoltók védőszentjeként ismerik. Ábrázolásaiban ez rendre tetten érhető: általában római centúrióként jelenítik meg, aki egyik kezében vörös zászlót tart, másik kezében vederből önt vizet egy lángoló házra. Neve mára gyakorlatilag összeforrt a tűzoltással. Magyarország egyik legelső önkéntes tűzoltó szervezete, az aradi Önkéntes Polgári Tűzoltókar 1861-ben például rendszabályban rögzítette, hogy a zászlón Szent Flóriánnak szerepelnie kell. A zászlószentelés emlékére kiadott ezüstérmen a szent alakja látható, és egy felirat: „Egy mindnyájunkért, s mindnyájan egyért.” Pontosan ez az az összetartás, ami a tűzoltókra általában jellemző. Ennek pedig egy szép és nemes szimbóluma a zászló, ami a világon mindenhol a testvériség, a bajtársiasság, az egység jelképe. A zászlóhoz való hűség, a zászló által kifejezett eszmeiség melletti elkötelezettség, az együvé tartozás a tűzoltózászlókban is megjelenik. Történetünkben láthatjuk majd, hogyan szökkent szárba a tűzoltói mozgalom Magyarországon. A zászlón keresztül pontosan megérthetjük ezen folyamat mögötti mozgatórugókat. A megalakuló egyesületek, közösségek számára annyira fontos volt ugyanis az eszmeiség, hogy véglegekig ragaszkodtak az ezt jelképező saját zászló megalkotásához. Ilyen háttér előtt kezdte meg tehát a ténykedését Magyarországon gróf Széchenyi Ödön, hogy elősegítse a tűzoltó mozgalom elindulását.
|