Heves megyében Hatvanban – melyet négy megye határol – 60 tűzoltó, 6 speciális gépjárművel, az országban talán egyedülálló szolgálatot lát el. Heves, Jász-Nagykun-Szolnok, Nógrád és Pest megyék területének egy részére is vonulnak, ha baj van, vagy segíteni kell. Kemény, egész embert kívánó hivatást választottak, akik ezt a pályát, de inkább hivatást választották, mely sok lemondással jár. Az 1885-ben alakult szervezet tagjai mindenkor büszkék voltak arra, hogy tisztelik elődeiket, megőrzik hagyományaikat. A takaros laktanya épületük előtt ma is áll a kezdetre emlékeztető egykori ló vonta kocsi fecskendő, mely mögött ott sorakoznak már, a mai kor technikai eszközei. A bejárat falán emléktábla,  amelyen a következő felirat látható: „Ezt a laktanyát Hirling Gyula M.KIR kormány főtanácsos hervadatlan érdemű főparancsnoksága idején az úrnak 1928-ik esztendejében Hatvan község közössége építette. Ezt az emléktáblát Hirling Gyulának a Magyar Országos Tűzoltó Szövetség elnöki előadójának bajtársaiért rajongó és a tűzoltóság szent ügyéért lángoló érdemes főparancsnokának önzetlen kötelességteljesítése 32-ik esztendejében elismeréséül emelte a Hatvani Önkéntes Tűzoltó Testület. MCMXXX///.” Belépve az épületben a folyosón tablók, melyek az egykori parancsnokokat és a beosztott állományt ábrázolják. Az irodákat relikviák, sisakok, fotók díszítik, kulturáltan elhelyezve, de szembetűnően. Samu András alezredes, parancsnok-helyettes mutatja be kis házi múzeumukat, melyet a tanácskozó teremben hoztak létre. A gondosan megmunkált vitrineket egy ügyes kezű tűzoltó társuk készítette. A gyűjtemény kialakításában, létrejöttében nagy érdeme volt az egykori parancsnoknak Dr. Zólyomi Géza ezredesnek, aki szívügyének tekintette, hogy méltóképpen emlékezzenek meg elődeikről. Több száz relikvia, egykor használatos személyi tárgyak, fotók, dokumentumok, csapatzászló, kitüntetések sora láthatók a tárlókban, időrendi sorrendben, 1885-ös megalakulástól napjainkig, köztük az egykori parancsnokok portréi. A gyűjtésben, feldolgozásban, sokat segített az egykori cukorgyár nyugdíjas dolgozója Földi Ferenc is, aki a helyi tűzoltóság helytörténeti kutatója. A gyűjtemény, mely gyarapodik is, közkincsé tették a „Lánglovagok”. Csoportos, előre bejelentett látogatókat szívesen fogadnak, osszák meg történetüket mindazokkal, akiket érdekel a múltuk és a jelenük. Talán a látogató fiatalok némelyike, kedvet kap a hivatáshoz. Kilépve a laktanya kapuján szembe találkozva a jelennel az új hazai gyártású „Rába” tűzoltószerrel, mely mögött szerényen bújik meg a múlt, a lóvontatású fecskendő. A lóerők és a jelvények változnak ugyan, de tűzoltóra mindig szükség lesz,  azokra is akik megőrzik a hagyományaikat a jövő számára.

kép és szöveg: H. Szabó Sándor