A tudósítás szerint a tüzet az okozta, hogy a nap forró sugarai felmelegítették és megduzzasztották a kátránnyal fedett raktárépületek tetőzetét, aminek következtében két raktárépület magától lángra kapott. Mire az újpesti tűzoltóság – majd a fővárosból érkező erősítés – a helyszínre ért, a gyártelep anyagraktára és a szomszédos szerelőműhely már porig égett. A tűzoltók ezután minden erejükkel arra összpontosítottak, hogy megmentsék a telep többi épületét, amelyben harminc hordó benzint tároltak: a hordókat nagy nehézségek árán kigurították a szabadba, és a terület egy biztonságosabb pontjára szállították, elkerülve ezzel egy sokkal súlyosabb robbanást.

Az oltást a hőségen felül vízhiány is nehezítette. A tűzoltók a saját testi épségüket nem kímélve dolgoztak a tűzben, és többen közülük meg is sérültek – köztük Fischer Samu, a Schlick-Nicholson-gyár tűzoltóságának parancsnoka, akire egy gerenda zuhant, és súlyos sérülésekkel szállították kórházba. Megsebesült egy rendőrfelügyelő, öt közrendőr és további öt tűzoltó is; a tűz látványára összegyűlt bámészkodók közül szintén többen rosszul lettek a hőségben. Háromórás, megfeszített munka után sikerült csak lokalizálni a tüzet. A másnap összeült tűzrendészeti bizottság végül egyöntetűen megállapította: a tüzet a nagy hőség okozta öngyulladás idézte elő.

A kilencvennyolc évvel ezelőtti eset jól mutatja, hogy a kánikula a tűzoltókra nézve nem csak a hőterhelés miatt jelent nehezebb napot: a forróság önmagában is gyújtóok lehet, a vízhiány és a leégő infrastruktúra pedig sokszor még ma is ugyanolyan kihívást jelent, mint száz évvel ezelőtt.