A korabeli tudósítás javaslatot is megfogalmazott. A kassai önkéntes tűzoltó-egylet a látványos műzivatart belépőjegyes közönségbemutatóként is megrendezhetné, és a karzatok 10, az ülőhelyek 20 filléres, a páholyok pedig egy koronás belépő árából befolyt összeggel gyarapíthatná alaptőkéjét. A cikkíró indoklása szerint az önkéntesek megérdemelték volna ezt a támogatást, mert az egész színházi évadot végigszolgálták önzetlenül, díjazás nélkül.

A bemutató önmagában is jelzi, milyen szintet képviselt akkoriban a színházi tűzvédelem. A 19. század végét több súlyos színházi tűzkatasztrófa árnyékolta be — közülük a legismertebb a bécsi Ringtheater 1881-es tüze, amely több száz ember halálát okozta. A tragédiák nyomán fokozatosan kialakult a klasszikus, három pillérre épülő színházi védelem: a színpadot a nézőtértől elválasztó vasfüggöny, a zsinórpadlás fölött elhelyezett gravitációs víztartály, valamint az előadások alatt folyamatosan jelen lévő tűzoltói ügyelet. A kassai műzivatar ennek a hármas védelemnek az egyik elemét, a víztartályt szemléltette.

A 126 év technikai fejlődését nehéz lenne túlbecsülni. A gravitációs víztartály helyét ma a nyomás alatt tartott, automatikus sprinklerberendezés vette át: szakaszosan működik, csak a tűz közvetlen környezetében old ki, és lényegesen kisebb vízfelhasználás mellett is hatékonyan képes beavatkozni. A korábbi, emberi figyelésre épülő tűzjelzés helyett ma automatikus érzékelők — füst-, hő- és lángérzékelők — folyamatosan felügyelik a teret, jelzésüket pedig egy központi tűzjelző berendezés továbbítja közvetlenül a hivatásos katasztrófavédelem felé. A színpadtechnikai elemek, díszletek és függönyök kötelezően lángmentesített kivitelben készülnek, a hő- és füstelvezetés önálló rendszerként működik, a menekülési útvonalakat pedig vészvilágítás és szabványos piktogramok jelölik.

Az eredeti cikk:

— Műzivatar a színházban. Mint értesülünk, kedden délután rendkívül érdekes dolgot fognak a kassai Nemzeti Színházban bemutatni. A közönségnek is alkalma lesz a színház technikai berendezésének egy részével megismerkedni. A színpad fölött, mint köztudomású, egy nagy víztartó van, melyben 10,000 liter víz áll tűz esetére rendelkezésre. Ennek a víztartónak a működését fogja a tűzoltóság ellenőrzésképen megvizsgálni. A színpadon hatalmas ponyvát feszítenek ki és megindítják színpadi esőt. Tiz percz alatt 10,000 liter a viz hull alá a viztartóból s az egész színpad viz alatt áll. Ezt a rendkívül érdekes látványosságot, bizonyára igen nagy közönség nézné meg s azt ajánljuk a kassai önkéntes tűzoltó-egylet vezetőségének figyelmébe, hogy a kísérletet használja fel az önkéntes tűzoltó egylet alaptőkéjének gyarapítására olyaténképen, hogy a színpadi záport néhány fillér beléptidíj mellett a nagyközönség jelenlétében mutassák be. Erre nézve ajánljuk, hogy a beléptidíjakat minden helyre 20—20 fillérben, a karzatokra 10—10 fillérben, a páholyokra pedig 1 koronában állapítsák meg. Azt hisszük, hogy a nemes czélú egyesület alaptőkéjének gyarapítására igen sokan fizetnék le a 10 — 20 fillér beléptidíjat, hogy az érdekes látványnak tanúi lehessenek. A színpadi záport egyéb színpadi effektusokkal lehetne kisérni, pl. műzivatarral, minden esetre közönséget vonzana. S a kassai önkéntes tűzoltó-egylet meg is érdemelné ezt, mert tagjai az egész színházi évad folyamán önzetlenül teljesítették az ügyeleti szolgálatot s ha ezt most nekik megfizetni nem lehet, legalább az egyesület tőkéje gyarapodjék valamivel a színház útján.
(Pannonia, 1900. ápr. 29.)