A nagy teljesítményű lítiumion-akkumulátorral ellátott járművek tüzét a hagyományos oltással alig lehet kordában tartani – ráadásul ez egy vízpazarló módszer, potenciális vízkárokkal. A hőmegfutás állapotába került akkumulátorok tüzét alapvetően két módon lehet kordában tartani: a már viszonylag jól ismert oltólándzsával, és oltótakaróval (ezekről korábbi tudástár-projektunk kapcsán itt írtunk bővebben).

A Fire Isolator fejlesztői ezeket a módszereket ötvözték, amikor kidolgozták a koncepciót, amely a következő elemekből áll:

• Egy magas hőmérsékletnek ellenálló tűzoltó takaróból;
• vízködös oltólándzsából, amely nagyon kis vízcseppeket bocsát ki;
• egy kapszulába helyezett, alacsony nyomású aeroszol egységből, amely megszakítja a lángokban zajló kémiai reakciókat, és növeli a tűzvédelmi takaró hatékonyságát;
• egy hőkamerából a tűz alatti és utáni hőmérséklet megfigyelésére;
• a koncepció alkalmazására felkészítő képzésből.

A koncepció sikere és az, hogy egyáltalán bevethető-e, két alapfeltételtől függ:

1. A tűz vagy a felmelegedett akkumulátor észlelése utáni reakcióidőtől. Ezért fontosak a korai észlelőrendszerek, valamint adott esetben a mélygarázsban elhelyezett sprinklerrendszerek.
2. Az autók közötti tértől. Egyre gyakoribb, hogy a nagy méretű járművek miatt túl kicsi a tér ahhoz, hogy egyáltalán elérjük az autót. Ezekben az esetekben más taktikákra kell támaszkodnunk. (Pl. egyszerre több autót is lefedő takaró.)

Hogyan működik?

A tervezők a koncepciót négy lépésben képzelték el és így is oktatják.

A tűzvédelmi takaró bevetése

Az égő elektromos vagy hagyományos autónál beavatkozó tűzoltók az autót egy magas hőmérsékletnek ellenálló takaróval fedik le. Sajátossága, hogy kifejezetten az elektromos autókban keletkező magas hőmérsékletű tüzekhez tervezték, és ellenáll az 1600 °C-os csúcshőmérsékleteknek, illetve az 1100 °C-os folyamatos hőmérsékletnek való kitettségnek.

A hűtés és a mérgező gázok lekötése vízköddel

A klasszikus oltási módszerekkel ellentétben a vízködöt a tűzvédelmi takaróra, mintegy hűtőközegként permetezik; ez a takaró tömítőhatását és a következő lépés hatékonyságát hivatott növelni.

A tűzszigetelő aeroszolegységek

A tűzoltó takaró felhelyezése után, és miután a vízködöt az autóra/takaróra permetezték, a tűzoltók aktiválnak egy alacsony nyomású aeroszol egységet, és azt a takaró alá dobják, úgy, hogy az a lehető legközelebb legyen az akkumulátorhoz. Ez egy szilárd mikrorészecske-alapú aeroszol, amely helyettesíti az oxigént az autó és a tűzvédelmi takaró közötti térben. Ez a halogénvegyületekkel ellentérően környezetbarátabb anyag, és nagy mennyiségű víz felhasználása nélkül vonja el az energiát a lángokból. Persze ezt az oltás után be kell gyűjteni és ártalmatalnításra leadni.

Az eredmény viszont magáért beszél: a lítium akkumulátorokkal kapcsolatos autótüzeknél sikerült a lángokat addig elfojtani, amíg a hőmérséklet 200-300 °C-ra nem csökkent.

Megfigyelés infravörös hőkamerával

A hőkamera használata már a tűzoltás korai szakaszától kezdve elengedhetetlen, mivel segít a tűz előrehaladásának ellenőrzésében és az autó legforróbb pontjainak felkutatásában. Ha az első aeroszolos egység bevetése után a hőmérséklet emelkedik, további aeroszolos egységek használata javasolt. Minden készlethez 2 ilyen aeroszol egység tartozik.

A poszt a Rescue Security & Safety VIII projekt részeként jelent meg.

A projektet a Miniszterelnökség és ​a Balaton Fejlesztési Tanács támogatta

​