Az elsősegélynyújtás előkészítése

Az elsősegélynyújtás alapvető célja megakadályozni, hogy a bajba jutott, sérült, rosszullétet szenvedett ember állapota romoljon, amíg az orvosi segítség megérkezik.

Főbb szabályok

• A sérült ellátása az orvos feladata! Az elsősegélynyújtónak gondoskodnia kell a mentők értesítéséről, illetve arról, hogy azok megérkezéséig stabilizálja a sérültet (rosszullétet szenvedett embert stb.).
• Fontos, hogy az elsősegélynyújtó körültekintően járjon el, ne okozzon újabb, komoly sérüléseket, balesetet stb.
• Fontos, hogy a mentőket információkkal lássuk el.

A legfőbb kérdések

Ahhoz, hogy segíthessünk a mentőknek, az alábbi információkra kell választ keresnünk – elsősorban a sérült(ek) kikérdezésével, de akár szemrevételezéssel is, amennyiben az a saját testi épségünket nem veszélyezteti (pl. egy baleset helyszínén a megfelelő körültekintéssel kell eljárni).

• Mi történt?
• Hogyan történt?
• Hány sérült van?
• Milyen sérüléseik vannak?
• Van-e még valamilyen veszélyforrás, ami további sérüléseket okozhat?

Ezen kérdések megválaszolásával nem csak a mentőknek segíthetünk pontosabb adatokkal, hanem meg is tudjuk határozni azokat a teendőket, amit a sérült állapotromlásának megakadályozásáért tennünk kell.

A helyszín biztosítása

Amennyiben olyan eseményről van szó, amelynek során arra szükség van (pl. közlekedési baleset), biztosítani kell a helyszínt, hogy se a sérültet, se a segítőinket ne érhesse további baleset. Amennyiben többedmagunkkal vagyunk a helyszínen, kezdjük meg a helyszín biztonságossá tételét, például az alábbiaknak megfelelő módon:

• Az úttest lezárása. Abban az esetben, ha a sérült/balesetet szenvedett/rosszulléttel küzdő ember közúton van, le kell zárnunk az út azon részét, ahol a mentés folyik. Jól láthatóan fel kell hívnunk a közlekedésben résztvevők figyelmét az akadályra.
• A veszélyforrás(ok) megszüntetése. Amennyiben a helyszínen bármi veszélyt jelenthet akár a sérültre, akár a segítőkre, azt meg kell szüntetni (pl. villanyóra kikapcsolása az épületben, ahol áramütést szenvedett ember található; égő gépjármű eloltása stb.).
• Bámészkodók elküldése. A kíváncsiskodók zavarhatják, akadályozhatják is a munkát, illetve komoly sérülések esetén a pánikot, rosszulléteket sem lehet kizárni.
• Sérült helyzetének megítélése. A sérültet feleslegesen mozgatni tilos, kivéve, ha a helyzet megkívánja az újabb sérülések elkerülése miatt (pl. tűzveszély).

Az elsősegélynyújtás megkezdése

A sérültet le kell ültetni vagy fektetni, ruházatát csak olyan mértékben szabad levenni, amennyire a sérülés megkívánja. A ruha eltávolítását az ép végtagnál kell kezdeni; sose ráncigáljuk, szükség esetén a ruhaujjat/nadrágszárat kell vágni!

A mentőt mindenképpen ki kell hívni, a beteget tilos autóval elszállítani, mert jó eséllyel ront az állapotán.

A mentőket tájékoztatni kell a következőkről:

• a hívó neve és adatai,
• mi és hol történt (pontos helyszín, megközelítés),
• hány sérült van, milyen és mennyire súlyos a sérülésük,
• milyen egyéb segítségre van szükség.

Adjunk pszichés támogatást a sérültnek (ha magánál van)! Próbálja megértően meghallgatni a sérült/beteg panaszait, kérje együttműködését, igyekezzen megnyugtatni!

Csökkentse a fertőzés lehetőségeit! Ha vérző sebet lát el, védje kezeit gumikesztyűvel, vagy, ha az nincs, zacskóval. Ha ez nem megy, legyen körültekintő, és alaposan tisztítsa meg kezeit, illetve azt a részt, amely szennyeződött.

Óvatosan dolgozzon! Kerülje a sérülésveszélyes helyzeteket, hiszen ezzel a fertőzés veszélye tovább növekszik.

A beteg állapotfelmérése

Meg kell vizsgálni a beteget (sérültet). A következőkre vagyunk kíváncsiak:

• Eszméletén van?
• Lélegzik?
• Milyen sérülése/panaszai vannak?

Eszmélet ellenőrzése

• Kapcsolatfelvétel. Szólítsa meg a beteget, enyhén, óvatosan rázza meg.
• Ha a beteg reagál, kérdezze ki panaszairól, mondja el, hogy elsősegélyben fogja részesíteni.
• Ha a beteg nem reagál, győződjön meg arról, lélegzik-e! (Lásd a következő lépéseket.)

Légzés ellenőrzése

• Óvatosan fordítsa a hátára (ha a gerincsérülés gyanúja áll fenn, akkor többedmagával!).
• Homlokánál és állánál megfogva óvatosan döntse hátrébb a fejet!
• Hajoljon a beteg fölé, fülével közelítsen a szájához, és kb. 10 másodpercig figyelje a légzést. Ez alatt kb. 2-3 lélegzetvétel számít megfelelőnek.

Eszméletlenség

Amennyiben a beteg eszméletlen, a legfontosabb feladatunk a légzés biztosítása, a légutak szabadon tartása, a fulladás megakadályozása addig, amíg az orvosi segítség megérkezik.

A teendők:

• A beteg/sérült betakarása, a kihűlés elleni védelem kialakítása (amennyiben az időjárási körülmények szükségessé teszik).
• Stabil oldalfekvés kialakítása, a szabad légutak kialakítása miatt, így elkerülve a fulladásból fakadó veszélyeket.

Stabil oldalfektetés

• Tegye a sérült Önhöz közelebb lévő karját a teste mellé úgy, hogy a keze a lába alatt legyen.
• Másik karját helyezze keresztbe a mellkasa előtt és keresztezze a távolabbi lábát a közelebbi felett.
• Miközben óvja a fejét, a távolabbi csípőjénél a ruhánál fogva fordítsa a beteget maga felé, hogy arccal lefelé feküdjön.
• Fordítsa a fejét valamelyik oldalra és ellenőrizze, hogy szabadok-e a légutak.
• Térdben hajlítsa be a felül lévő lábat, hogy megtámassza a test alsó részét.
• Hajlítsa be a felül lévő kart, hogy megtámassza a test felső részét.
• Húzza ki a másik kart a test alól és tegye mellé, hogy ne tudjon visszafordulni a hátára.

Újraélesztés

Amennyiben a sérültnél/betegnél nem észlelhetők életjelek, minél hamarabb meg kell kezdeni az újraélesztést (kivéve, ha durva, az élettel összeegyeztethetetlen sérülést tapasztalunk, pl. a fej a törzstől el lett választva).

Előfeltételek: az eszmélet és a légzés ellenőrzése (lásd fentebb).

Lépései:

• A betegnek/sérültnek kemény alapon kell feküdnie (pl. a padlón).
• Térdeljen a beteg/sérült válla mellé.
• Tegye a kezét a szegycsont alsó részére, másik kezét pedig a saját kézfejére.
• Nyújtott, mellkasra merőleges karral, feszes könyökkel nyomja le a mellkast harmincszor egymás után. Egy másodperc alatt kb. két lenyomást érdemes végezni, vagyis a harminc nyomás kb. tizenöt másodperc alatt történik meg.
• Ezek után hajtsa hátra a beteg fejét, és fújjon a beteg szájába, vagy, ha ez nem lehetséges valami miatt, az orrába. Ha van rá mód és idő, valamivel (például egy gézlappal) takarja le a beteg száját/orrát. A befújás után fordítsa el a fejét és nézzen a beteg/sérült mellkasára, majd vegyen levegőt, és ismételje meg a befújást.
• Időveszteség nélkül addig folytassa a harminc lenyomás és a két befújás váltogatását, amíg életjelenségeket nem tapasztal.

Automata defibrillátor használata

Amennyiben elérhető a helyszínen, használhatunk külső, automata defibrillátort a szívritmuszavar megszüntetésére. Fontos kitétel azonban, hogy a defibrillátor csatlakoztatásáig a fentebb ismertetett „kézi” újraélesztést folyamatosan végezni kell, egészen addig, amíg a defibrillátor üzemkész nem lesz.

Lépések:

• Kapcsolja be a defibrillátort.
• Ragassza fel az elektródákat a beteg/sérült mellkasára. Az egyiket a mellkas jobb oldalán a kulcscsont alá, a másikat a bal oldalra, a hónalj vonalában, a negyedik-ötödik bordaközbe.
• A készülék automatikusan elemzi a szívritmust, és, amennyiben szükséges, automatikusan feltölti a kondenzátort, majd (hangjelzéssel) utasítást ad az elektromos sokk (tehát a tulajdonképpeni defibrilláció) végrehajtására.
• Mielőtt megnyomná a sokk-gombot, mindenképpen győződjön meg róla, hogy senki nem érinti a beteg/sérült bőrét, haját, ruházatát!
• Ha életjelenséget tapasztal, ellenőrizze a reakciókészséget és a légzést.
• Ha életjelenséget nem tapasztal, újraélesztést kell végezni két percen keresztül.
• Ha a készülék olyan szívritmust érzékel, ahol nincs szükség defibrillációra, ismételt ellenőrzésre szólít fel. Ennek hiányában két perces újraélesztést kell végezni, majd követni kell a készülék újabb utasításait. Az eltelt időt a készülék automatikusan méri és jelzi.