A cikk egy nagyobb téma második része; az első rész ide kattintva olvasható!

Az önkéntes tűzoltóságok besorolása ma

Amint a bevezetőben említettük, ma az önkéntes tűzoltóságok kategóriáját az ÖTE rendelkezésére álló erő-eszköz-állománya határozza meg, amely

• független az adott település méretétől, veszélyeztetettségétől,
• tűzoltási és műszaki mentési szempontból lényegében két kategóriát állapít meg,
• egyesületként vonulási elvárás nincs velük szemben,
• támogatásuk ennek megfelelően jelképes állami és bizonytalan önkormányzati részből áll.

A kategóriák:

I. kategória: a tűzoltási, műszaki mentési tevékenység ellátásához az önkéntes tűzoltó egyesület rendelkezik tűzoltó gépjárművel, vagy olyan gépjárművel, ami alkalmas a tűzoltáshoz és műszaki mentéshez szükséges szakfelszerelések, oltóanyag, tűzoltó személyzet szállítására, és a tevékenységi területén aktívan közreműködik a tűzoltói feladatok ellátásában.

II. kategória: a tűzoltási, műszaki mentési tevékenység ellátásához az önkéntes tűzoltó egyesület nem rendelkezik az első kategóriának megfelelő gépjárművel, vagy ugyan rendelkezik az első kategóriának megfelelő gépjárművel, de felszerelései, vagy felkészültsége alapján a tűzoltói feladatok ellátását csak esetenként végzi.

A III. kategóriába sorolt önkéntes tűzoltó egyesületek az ország jelenlegi mentő tűvédelme szempontjából nem vehetők figyelembe, mivel tűzoltási, műszaki mentési tevékenységet nem végeznek, de a tűzmegelőzési tevékenységen belül ifjúságnevelő és hagyományőrző tevékenységet aktívan ellátnak.

Megállapodást a 7/2018. (VIII. 23.) BM OKF utasítás szerint kötnek a hivatásos tűzoltósággal.

Célszerű lenne néhány kérdés mentén meghatározni az elvárásokat.

A kérdések

1. Milyen kockázatok és veszélyek várhatók?

2. Milyen egységek és eszközök tartandók készenlétben?

3. Mit kell a hatékony beavatkozáshoz teljesíteni? (Sugárszám, képzés, létszám, mentőeszköz, stb.)

4. Mennyi idő alatt kell a hatékony beavatkozásnak megkezdődnie?

A válaszok

I. 1996. évi XXXI. törvény a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról

II. 2011. évi CXXVIII. törvény a katasztrófavédelemről

III. Kormányrendeletek

IV. Belügyminiszteri rendeletek

V. Szabályzatok

VI. 6/2016. (VI. 24.) BM OKF utasítás a Tűzoltás-taktikai Szabályzat és a Műszaki Mentési Szabályzat kiadásáról

Települések besorolása

Erre már van hazai példa, hisz a 234/2011. (XI. 10.) Korm. rendelet – több veszélyeztető hatás vizsgálatán keresztül – a települések három osztályba sorolását írja elő. A rendelet abból az elvből indult ki, hogy nem beszélhetünk olyan településről, amelyet ne veszélyeztetne valamely természeti, ipari, vagy egyéb veszélyeztető hatás.

Ezeket a veszélyeztető hatásokat nevesíti:

• elemi csapások, természeti eredetű veszélyek (árvíz, belvíz, rendkívüli időjárás, földtani veszélyforrások, mint pl. földrengés, földcsuszamlás, beszakadás, talajsüllyedés, partfalomlás),
• ipari szerencsétlenség, civilizációs eredetű veszélyek (veszélyes anyagok, üzemek) nukleáris létesítmény, közlekedési útvonalak és csomópontok, veszélyes katonai objektum),
• egyéb veszélyek (vizek, járványok, légszennyezettség),
• kritikus infrastruktúrákkal kapcsolatos kockázatok.

Ez a komplex szemléletmód segíti a veszélyek azonosítását és a települések besorolását. Ennek a módszertana azért is adhat nagy segítséget, mert a tűzoltóságok tevékenysége jelentős mértékben fedi a településen megjelenő veszélyeztető hatások elleni elsődleges védelmet. Különösen az első két pontban foglaltakat, de a Covid-járvány azt is megmutatta, hogy az egyéb veszélyekben is van helyi szerepük.

A jogszabály módszertanát követve abból indulhatunk ki, hogy az ország veszélyeztetettségét a településeinek veszélyeztetettsége adja. A települések veszélyeztetettsége mérhető, hasonlóan az egymás melletti településcsoportokkal. Egy településcsoport védelmére rendelt tűzoltóság szükséges kapacitása és egyben várható leterheltsége az adott települések veszélyeztetettségének összességéből adódik.

Ezért javaslatom szerint a település, településcsoport veszélyeztetettségéhez célszerű a tűzoltóságokat és azok készenlétben tartandó létszámát és technikai felszereléseit meghatározva csoportokba sorolni. A külföldi tapasztalatok szerint erre négy-öt kategória elegendő.

Az objektív döntésekhez célszerű:

• a települések objektív alapokon nyugvó veszélyességi besorolása,
• az adott besoroláshoz szükséges védelmi szint meghatározása (erő-eszköz kapacitás),
• a védelemhez elvárt kiérkezési idő és első beavatkozói teljesítmény meghatározása.

Ebben a rendszerben valamennyi szaktevékenységet (tűzoltást és mentést) végző önkéntes tűzoltó egyesület, az önkormányzattal közösen, működési kötelezettséggel bíró önkéntes tűzoltóságot tart fenn, a beavatkozáshoz szükséges jogokkal és kötelezettségekkel.

Miben hatékony egy önkéntes tűzoltóság?

• Helyismeret, gyors kiérkezés,
• a beavatkozások 80%-a egy járművel kezelhető,
• tömeges káresetek (pl. viharkárok, esőzés, hó),
• nagy létszámot igénylő káreseteknél közreműködés.

Veszélyek és besorolás

A már kidolgozott jó megoldások települési szintre lebontott, gyakorlati megvalósítása jelenthet konkrét segítséget a települések tűzoltási és műszaki mentési szempontú besorolásához, és ebből eredően a szükséges elsődleges védelem technikai, személyi és szervezeti feltételeinek meghatározásához. (Az elsődleges védelem az első hatékony beavatkozás feltételeit jelenti.)

A feladatokat az igazgatási rendszerből (település, járás, vármegye) kiindulva célszerű meghatározni, pontszerű vagy tömeges és nagyobb kiterjedésű káreseményeket feltételezve. Az elsődleges védelmet azonban – megítélésem szerint – elsőként az egyedi pontszerű káresetekre kell tervezni.

A tűzoltóságok feladata:

• tűzoltás,
• műszaki mentés,
• RBV védelemben való közreműködés,
• ár- és belvízvédelemben való közreműködés,
• vezetéstámogatás (jelentés, adatszolgáltatás, kommunikáció).

A feladatfelsorolásból jól látható, hogy a feladatelemek sorrendben csökkentő mértékben elsősorban a tűzoltóságra épülnek a helyi szinten, majd a káresemény méretétől és jellegétől függően célszerű bevonni további szervezeteket. Ez a helyi erők elsődleges riasztását feltételezi a bevetésirányítás döntése alapján. A további erők és eszközök leriasztása, a jelzés értékelése vagy a TV visszajelzése alapján történhet.

A települések besorolása

Vegyünk egy már működő rendszert, ahol az egyes területeket a különböző veszélyek és kockázati tényezők alapján 5 kockázati osztályba csoportosítják:

• tűzveszély: T1–T5
• természeti és ipari veszélyek: I1–I5
• veszélyes anyagokkal kapcsolatos: RBV1–RBV5
• bel- és árvízveszély: A1–A5

Ezek alapján lássunk egy példát!

Műszaki és természeti veszélyek

T1: Legfeljebb 8 m mentési magasságú épületek, mezőgazdasági ingatlanok, beleértve a külterületi gazdaságokat, kiskertes, hétvégi házas területek, kempingek, helyi közlekedés.

T2: Max. 12 m-es mentési magasságú épületek, kereskedelmi épületek (300 m²-nél nagyobb alapterületű műhelyek, 1500 m²-nél nagyobb raktárak, 12 ágynál több férőhelyes szálláshelyek), kis átmenő forgalom, kiterjedt erdők.

T3: Max. 18 m mentési magasságú épületek, elárusítóhelyek, 1500 m²-nél nagyobb alapterületű kereskedelmi célú épületek, normál átmenő forgalom.

T4: 18 m-nél nagyobb mentési magasságú épületek, kórházak, kiállítási csarnokok, 10 000 m²-nél nagyobb alapterületű bevásárlóközpontok, magas lakó-, iroda- és kereskedelmi épületek, különleges veszélyeket rejtő nagy műhelyek, nagy ipari üzemek, nagy átmenő forgalom.

T5: Városi központ, közlekedési csomópontok.

Ingyenes az önkéntes tűzoltóság?

Nem ingyenes! Költségei:

képzés,

• védőfelszerelés,
• gépjármű,
• eszközök felülvizsgálata, karbantartása, javítása.
• Ami nincs: bérköltség

A javaslatok ütemezése

A fő cél a lakosság védelmének javítása során abból célszerű kiindulni, hogy a tűz a keletkezését követő 10-15 percben kontrollálható hatékonyan. Ehhez indokolt az elsődleges beavatkozás feltételeit megteremteni.

Egy ilyen léptékű fejlesztés megoldása hosszabb időt és több munkát igényel, ezért egy 10 éves fejlesztési időszakot javasolok. Ennek első felében a 15 perces vonulási területen túl lévő településeken a jelenleg működő önkéntes tűzoltó egyesületek technikai fejlesztése és önkéntes tűzoltósággá alakítása, illetve ahol még nincs, azok létrejöttének ösztönzése lehet az első lépések egyike.

A lehetséges lépések:

• A jelenlegi önkéntes tűzoltó egyesületek önkéntes tűzoltóságokká alakítása, amelyben az adott önkormányzatok is kötelezettségekkel vesznek részt a működtetésükben.
• Első körben adott településre vagy településcsoportra, kidolgozandó terv összefogásuk ösztönzésére elsősorban azon helyekre célzottan, ahova a legközelebbi tűzoltóság 15-20 percen túl ér ki. (Pályázati feltételek, állami támogatások, egyéb juttatások, fejlesztések, stb.)
• Önkéntes tűzoltóság létrehozását vállaló, településre kidolgozandó terv külön is célzottan a működési területet is felvállaló településekre (állam által garantált tárgyi és személyi feltételek, az adott feladatokra alapuló célirányos pályázati rendszer biztosítása, a technikai feltételek fokozatos kiépítésének lehetőségei.)
• A járási központokban, jelentősebb vonzáskörzettel rendelkező településeken működő önkéntes tűzoltóságok támogatási rendszerére vonatkozóan az e területre irányuló, az állam által biztosítandó pályázatok és fejlesztések deklarálása.
• A jelenlegi tűzoltósági elnevezések (önkormányzati, egyesületi, beavatkozó) és a támogatások normatív és teljesítmény alapú egységesítésével a települések érdekeltségének javítása.

Technikai minimumfeltételek

A technikai minimumfeltételeket a védendő lakosság létszámához igazítva javaslom meghatározni:

• 3 ezer főig: 3500 kg megengedett legnagyobb össztömegű gépkocsi, 1+4 fővel, B kategóriás jogosítvánnyal vezethető. 
• 3–5 ezer fő: 3500–7000 kg össztömegű gépkocsi, 1+4 fővel.
• 5–10 ezer fő: 6–10 ezer kg össztömegű gépkocsi, 1+5 fővel.
• 10–20 ezer fő: az előzőek szerint, kiegészítve a kockázatok alapján tervezhető beavatkozó eszközökkel.

Ellenőrzés

A kötelező feladathoz hozzárendelt finanszírozással az állam az általa előírt kimenti teljesítmény biztosítását, vagyis az állampolgárok alapvető jogainak (tulajdonhoz, élethez, testi épséghez) biztosítását ellenőrzi. (Időegység alatt a káreset helyszínére érkező hatékony beavatkozásra képes erő.)

Koordináció

Az 1996. évi XXXI. törvény – óriási előrelépésként – lehetővé tette, hogy az önkéntes tűzoltó egyesületek a vállalt tevékenységi területükön önállóan is végezhetnek szaktevékenységet. Meghatározott káreseményeknél (szabadtéri tűzesetek, vízszívatások, fakidőlések, közvetlen életveszéllyel nem járó káresetek, stb.) a kapott riasztás után önállóan beavatkoznak. Ennek kiterjesztése az önkéntes tűzoltóságok széles körére, s egyben a hivatásos tűzoltóságok székhely településén önkéntes tűzoltóságok létrehozásának ösztönzése az állampolgárok életének és anyagi javainak védelmében új lehetőségeket és költséghatékony megoldásokat teremt.

Ezzel az önkéntes tűzoltóságok az állami irányításba integráltan, a Magyar Tűzoltó Szövetség tagjaként végzik tevékenységüket, amely szövetség köztestületként, a katasztrófavédelem szerveivel együttműködve koordinálja tagjai tevékenységét a katasztrófákra történő felkészülés, a katasztrófák elleni védekezés és a helyreállítás, újjáépítés feladataiban. Az MTSZ a központi katasztrófavédelmi szerv szakmai felügyelete mellett gondoskodik a nem hivatásos tűzoltó szervezetek koordinációjáról.

Ezen túl kapcsolatot tart a tűzoltó tevékenységet ellátó külföldi szervezetekkel és részt vesz a nemzetközi és európai tűzoltó szervezetek tevékenységében, továbbá képviselteti magát a Nemzetközi Tűzoltó Szövetségben (CTIF). Közreműködik a határon túli magyarlakta területek önkéntes tűzoltóságainak fejlesztésében, megerősítésében.

Dobson Tibor tű. vezérőrnagy
elnök
Magyar Tűzoltó Szövetség