Az MOTSZ elnökei: Báró Bánhidy Béla

elnök: 1876-1881

Bánhidy Albert bárónak, Csanád megye főispánjának fia, 1836. február 17-én, Makón született. Katonaként részt vett az 1859-es olasz hadjáratokban; ezek után Aradra, birtokára vonult vissza, ahol többek között az – országban az elsők között megalakult – aradi önkéntes tűzoltókar főparancsnoka lett.

Aradi tűzoltói ténykedése és az országos szervezésben végzett munkája nyomán 1876-ban kapta meg az elnöki megbízatást, mellette alelnökként Follmann Alajos munkálkodott. Bánhidy vezetése alatt az MOTSZ számos új kezdeményezésbe fogott, hogy növelje a szervezet presztízsét, és rendezze annak anyagi helyzetét. Ennek egyik eszközeként azt szorgalmazták, hogy a belügyminisztérium tegye kötelezővé minden tűzoltó testület számára a szövetségbe való belépést – hiszen az így befolyt tagdíjak sokkal stabilabb anyagi hátteret teremtenének. A szövetség nem számíthatott a kormány támogatására, hiszen a költségvetés épp csak kilábalt egy pénzügyi válságból.

Nagy erkölcsi győzelemmel ért fel az 1878. február 5-én kelt 53 720 – 1878. számú BM rendelet, amely kimondta: az MOTSZ tűzoltó szakhatóság, és mint ilyen, megkerülhetetlen az ilyen irányú kérdésekben. Bánhidy a rendeletet és a szakhatósági státusz elérését jó irányba tett lépésnek tartotta, ám nem elégedett meg ennyivel. Úgy vélte, a szövetséget csak akkor fogják megfelelően kezelni, ha egy befolyásos, illusztris személyt nyerhetnek meg az ügynek. Ez végül József főherceg lett, aki már 1870-ben, az MOTSZ megalakulásakor kinyilvánította érdeklődését, 1879. szeptember 8-án pedig elfogadta a védnökséget. Később kiderült: jó pártfogóra esett az elnök választása, hiszen a főherceg lelkes és kitartó támogatója lett a tűzoltóság ügyének, olyannyira, hogy még a Tűzoltó Közlöny összeállításában is besegített állandó munkatársként.

Az újság Bánhidy elnöksége idején, Follman Alajos előterjesztésében indult útjára. Follmann a lapot eredetileg egyfajta „esettanulmány-gyűjteménynek” szánta, nevezetesebb tűzesetek bemutatásával, az oltás módjának ismertetésével. Mivel azonban a kiadás költségeit a budapesti önkéntes egyesület nevében vállalta, a bejelentésnek teret adó negyedik közgyűlésen többen jó gondolatnak tartották, ha az egyesületi élet híreinek is teret adhatna a lap. Az indulás azonban nem volt zökkenőmentes, és majd’ egy évet csúszott, mert a hazai egyesületek nemigen tolongtak, hogy adatot szolgáltassanak. Mi több, bár a budapestiek ingyenes lapként juttatták el minden tűzoltóegyesülethez, a legtöbben visszaküldték attól való félelmükben, hogy később majd fizetniük kell érte. (A lapot 1885-ig Markusovszky Béla budapesti önkéntes tűzoltó szakaszparancsnok szerkesztette.)

A Magyar Országos Tűzoltó Szövetség ötödik nagygyűlésén (Pozsonyban, 1880. augusztus 19–22. között) a küldöttek megerősítették az eddigi vezetést pozíciójában: ismét báró Bánhidy Béla lett az elnök, Follmann Alajos pedig az alelnöki posztban maradt.

Ennek ellenére a hatodik nagygyűlésen 1882-ben már az a hír fogadta a küldötteket, hogy az elnök lemondott tisztségéről. Ennek valószínűleg ahhoz lehet köze, hogy bürokratikus akadályok miatt nem sikerült kiharcolnia a szövetségnek azt a státuszt, amit szerinte megérdemelt volna. A tagdíjhátralékok is megnehezítették a működést – annak ellenére, hogy az országban ebben az időben létező 378 testületnek majdnem fele, 175 testület MOTSZ-tag volt.

Az, hogy a tűzoltást sok helyen még mindig szükséges rosszként ítélték meg, egy 1882. július 2-i választmányi ülésen felmerült kérdés kiválóan példázza: van-e vajon joga egy tűzoltó parancsnoknak egy tűzesethez menet a kifáradt lovak helyett egy útközben talált fuvaros lovait igénybe venni, és azokkal húzatni a fecskendőt? Előfordult ugyanis, hogy a parancsnokot a fuvaros perbe fogta ez miatt, sőt, az is, hogy a helyi törvényhatóság bebörtönöztette az életeket menteni igyekvő tűzoltót.

Bánhidy Aradon halt meg, 1890. június 18-án. A sors iróniája, hogy a belügyminiszteri költségvetés által a szövetségnek kiutalt kétezer forint felvétele ezen a napon történt meg, húsz évvel azután, hogy Bánhidy az erre irányuló keresetet megindította.